Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Barcza Gábor: Adalékok az 1951. évi Tiszaföldvárra való kitelepítés törtenetéhez

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL Adalékok az 1951. évi Tiszaföldvárra való kitelepítés történetéhez Barcza Gábor * New data to the history of deportation to Tiszaföldvár in 1951 - Several hundred persons hold as class-alien were relocated to Tiszaföldvár in the beginning of the 1950s, mostly from Budapest. After their arrival they were moved to kulak families, and at the same time local families were also punished with this. This paper is the story of the displaced persons according to the correspondence with a former displaced who later immigrated to the US, and is based on the research work at the Public Archives of County Jász-Nagykun-Szolnok. Tiszaföldvárra az 1950-es évek elején több száz osztályidegennek tartott embert telepítettek ki, többnyire Budapestről. Megérkezésük után kulák listán lévő családokhoz költöztették őket, ezzel egyben az ittenieket is büntették. Ez az írás a kitelepítések történetéhez szolgál adalékul az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, egykori kitelepítettek Bay Ádámmal folytatott levelezésem alapján. Kiket, miért, hogyan.... Az 1948-tól regnáló Rákosi-rezsim kommunista ideológia alapján osztályidegennek tekintette mindazokat, akik a II. világháború előtt magas katonai, politikai, vagy állami pozíciót töltöttek be, nemesi származásúak voltak, de még azokat a polgárokat és értelmiségieket is, akikről vélelmezték, hogy nem szimpatizáltak a megvalósuló új társadalmi berendezkedéssel. Az osztályidegenek mellett egyházi személyeket és kulákokat is súlyos atrocitások értek ebben az időben. Koncepciós perekben, koholt vádak alapján sokakat pénz- és börtönbüntetésre, súlyos esetben halálra ítéltek. Másokat a fővárosból és a nagyobb városokból a Hortobágyra vagy vidéki — elsősorban kelet- és észak-magyarországi — falvakba telepítettek ki bárminemű magyarázat nélkül. A deportá* Helytörténeti gyűjtő, H-5430, Tiszaföldvár, Sajó utca 11. lások leginkább azokat a személyeket érintették, akiket bűnvád hiányában nem tudtak bíróság elé állítani. Az osztályidegenektől való megszabadulás fő célja a háború előtti vezető réteg hatalmának és vagyonának megszerzése, a polgári életforma erőszakos felszámolása volt, a gyorsabb szovjetesítés érdekében. A kitelepítéseket az ÁVH és a Belügyminisztérium irányította, ^jogalapját" az 1939-es honvédelmi törvény és a 6000/1948-as kormányrendelet meglehetősen rugalmas értelmezése adta. Míg előbbi értelmében a veszélyesnek számító elemeket lehetett eltávolítani, utóbbi alapján lakásokat, ingatlanokat foglalhattak le, vehettek el tulajdonosuktól. A kitelepített osztályidegenek lakásaiba aztán másokat költöztettek, vagy párthivatalok, tanácsok, termelőszövetkezetek kapták meg használatra azokat. A kitelepítések a fővárosban 1951. május 22-én kezdődtek el. Ezen az. éjszakán, s utána hónapokig minden héten háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken, éjjel fél négy és reggel hat óra között megszólalhatott a csengő vagy kezdődhetett a dörömbölés. Elérte csúcspontját a „csengőfrász", e korszak életének szerves tartozéka. A magyar nép úgy élt éveken át, hogy félnie kellett: ha csengetnek, az nem a tejes vagy a postás, hanem a politikai rendőrség. A deportálások tervét már egy évvel korábban elkezdték kidolgozni. 1951 májusától 112