Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Ferenczi György: A Hajnóczy József Gimnázium, Humán Szakközépiskola és Kollégium hat évtizedes tevékenységeinek értékei

TISZAVILAGIV. % lágyi Lajos, Balogh László, Dr. Varga Lajos, Dr. Varga Lajosné, Szabó Mihályné, Dr. Tardos János, Szútor Mária (Nagy Imréné), Fodor András és Mélykúti Péter. Megteremtődtek a oktatás személyi feltételei, mi több egészen kiváló tanári kar jött létre néhány év alatt. A tanítás a polgári iskola volt épületében kezdődött meg, gyakorlatilag taneszközök nélkül. A tantervek is csak ideiglenesek voltak, folyamatosan kellett őket kidolgozni. Az első eszközöket a tanárok és tanítványaik készítették el, és néhány év alatt megfelelő, esetenként kitűnő szintre fejlesztették fel (földrajz, fizika). Az akkori iskola igazgatójának ügyességére jellemző, hogy meg tudta szerezni 1950-ben a megüresedett, funkcióját vesztett Járási Szolgabírói Hivatal épületét, valamint a mellette lévő épületeket (a mai kollégium). Ebben működött az iskola 1965-ig. Az iskolafejlesztés feladatait György József igazgató és kollégái a kor körülményeihez képest kitűnően oldották meg. Ugyanez vonatkozik a beiskolázásra is. Az első évfolyamon még csak 13 fő érettségizett, de a tanulói létszám fokozatosan bővült. 1952-ben már két osztályt indítottak, ezt azonban még nem tudták megtenni minden tanévben. A kor igényeinek megfelelően 1948-tól már felnőttképzés is indult. Az iskolában színvonalas szakköri munka folyt (irodalom-színjátszás, földrajz, fizika-technika). Néhány fő befogadására alkalmas internátust létesítettek, és menzai szolgáltatást is biztosítottak. Az 1947-57 között érettségizettek felső fokon való továbbtanulási adatairól pontos kimutatással nem rendelkezünk. A visszaemlékezések és a személyes tapasztalataink alapján azonban határozottan kijelenthetjük, hogy közülük szép számban kerültek be egyetemre és főiskolára. Meglett tehát a gimnázium alapításának első hozadéka: a tiszaföldvári és környékbeli gyerekek számára könnyen elérhető középiskola biztosítani tudta a továbbtanulásra való felkészítést. A fordulat éve után nemcsak az országban, hanem az iskolában is megváltozott a légkör. A vonalasságot, a politikai bizalmatlanságot, a formális tevékenységet itt sem lehetett kikerülni. A külső hatásokat tompítani, kompenzálni — azt óvatosan, ügyesen meg lehetett tenni. Meg is tette az akkori igazgató és kollégái. Segítették a rászorult tanulókat, felvettek olyanokat is, akiket „osztályhelyzetük" alapján nem lehetett volna. A visszaemlékezések szerint rend és fegyelem volt az iskolában, de a kötelező formalitások megléte mellett biztosítva volt a tartalmas diákélet is. Összességében elmondható az első periódusról, hogy a politikai és a gazdasági nehézségek ellenére, és hozzájuk viszonyítva, olyan iskolafejlesztés történt, amely letette a középiskola további fennmaradásának alapjait, elősegítette Tiszaföldvár és környéke, a Tiszazug társadalmi mobilitásának felgyorsulását. 1957-1971. igazgató Razsin István (+ 1998) E közel másfél évtized tevékenységének és értékeinek összefoglalása igen nehéz és sajátos feladat számomra. Sajátos azért, mert erre az időszakra esnek az itt eltöltött diákéveim, nehéz, mert a szakasz első éveire rányomta bélyegét a kádári megtorlás erőteljes hatása. György József igazgatót folyamatosan zaklatták, 1957-ben lemondásra, majd a községből való távozásra kényszeríttették. Balogh László tanár-költő börtönbe került, a karrierjét derékba törték. Egy időre Tálas Józsefet is előzetes letartóztatásba helyezték. Pataky Zsigmondnak sikerült Nyugatra távoznia. 1957. március 13-án rendőrök és pufajkások a sportpályára terelték a diákokat, egy részüket gumibottal meg is verték. Az akkori tanárok és az utolsó hónapjait itt töltő György József igazgató hivatás- és felelősségtudatát dicséri, hogy a sok zavar és gond ellenére az 1956/57. tanév végén az érettségi és a felvételi vizsgákon igen jó eredmények születtek. Hadd mondjak el még egy kissé későbbi, de a korra jellemző adalékot. Tardos János tudós paptanárt az 1959/60. tanévtől eltávolították a gimnáziumból, jóllehet semmilyen 56-os (tehát „ellenforradalmi") tevékenységgel nem vádolták meg. Idézet az 1959-es tanévnyitó jegyzőkönyvből: „Ellene nagyobb kifogás nem merült fel. A továbbhaladásnak Tardos kartárs mint papi ember nem felel meg. Áthelyezése csupán ezért történt. Mindenkire vonatkozik: aki a fejlődéstől elmarad, elbukik" Kengyelre került, majd Kunszentmártonban, itt halt meg 1963-ban, 56 éves korában. Hűséges és szerető tanítványai 2003133