Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Berta Ferenc: Fény - kép - történetek. Király Lajos fényképész, festőművész, mellesleg tartalékos százados

___ ERTEKEZESEK Fény-kép-történetek Király Lajos fényképész, festőművész, mellesleg tartalékos százados Berta Ferenc * Lajos Király, the first photographer in Tiszaföldvár - He came from a peasant family. His father, the reformed Lajos Király was an accurate and hard-handed peasant, his mother was Mária K. Tóth. From their marriage twelve children saw the gloomy sky ofpoverty. Unfortunately six of them were killed by hardship. The second oldest son, Lajos Király Jr. was born in 8th June 1886. He was not a stout fellow born to be a peasant, rather a dreamy one. He was a painter, restorer in Vienna, battle-field illustrator, photographer and as a grimace of life a farmer andfamily man. He was also a man with a good sense of humour, and never took a tragedy what happened to him in spite of the fact that the life was hard for him. He always said: 'It's a tragedy if we lose everything. If we have four walls, there is no problem.

' Tiszaföldvár az 1890-es évek végén, de általában soha nem tartozott a kimondottan gazdag települések közé. Az akkori falu igencsak csekély számú elitje mellett, nem számítva a szükséges iparosok számát, a lakosság nagy részét a földművesek adták. A szegénységben is. A falu alatt volt, illetve van egy terület, amit „Halesznek" neveztek és neveznek ma is. Ez a földterület a Tiszáé. Na mármost, ha jön a viz nem lesz, ha nem jön, lesz termés, aratás, élelem. Hát ezért nevezték el az itteniek „Halesznek". Azonban a szegénység és az éhség leleményessé tette a parasztokat még árvíz idején is. Ha már nem lesz gabona, lesz más. Mentek vesszőkosárral az emberek és fogták a csík halat, az volt főzve, sülve, tésztába téve — ha volt olyan. Majd minden tiszai településnek volt egy „Halesz"-a. Ebben az időben sok éhes szájat kellett etetni, nem volt születésszabályzás, így nem volt ritka a 15—18 gyermek sem. ,, Földműves családból származott. Apja, a református Király Lajos — az akkurátus, kemény kezű parasztember, és felesége K. Tóth Mária házasságából 12 gyermek látta meg a szegénység borús égboltját. Sajnos a nélkülözés közülük hat gyermeket űzött el ezen árnyékvilágból. A második legidősebb, az ifi. Király Lajos 1886. június 8-án született. Nem volt egy keménykötésű, földművelésre termett alkat, inkább olyan ábrándozó típus. Közepes termetű, hosszúkás arcú, kékszemű embergyerek. Már a négy elemi elvégzése alatt is állandóan rajzolt. Hol a homokba libaőrzés mellett, vagy az akkor aranyat érő papírfecnikre, az állatoknak szánt tökfőzés közben. Egyszer, amikor apját, az idősebb Király Lajost a Nógrádi Nézsa nevű faluban alkalmazták, mint mezőőrt — mert hogy ő e tájról származott —, míg apja tette a dolgát a kis Lajos a helyi alacsony ablakú templomablakon keresztül nézte a festményeket. Amikor a pap megtudta áhítatának okát, behívta a templomba. Ekkor végleg megpecsételődött az ifi. Király Lajos sorsa. Ezidő alatt az akkori tiszaföldvári földesúr a Homoki szőlőjét kiosztotta, és mivel a Király család is kapott, így visszamentek Tiszaföldvárra. Először a szőlőben laktak, majd beköltöztek a település Tabáni részébe. ...és az élet folyt tovább a maga medrében. Szóval mindenre rajzolt, ami a keze ügyébe került, de ez természetesen mindegy volt a szigorú apjának. Kapott is bőven, ha rajtakapta: merthogy nem azért van, hogy * Gyűjteménykezelő, Damjanich János Múzeum. 5000. Szolnok, Kossuth tér 4. E-mail: berta@djm.hu 86