Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Vas Béla: Föld és hit. Adalékok a Montágh család gazdaságához
ÉRTEKEZÉSE K 4. táblázat Név Életkor Terület Szántó vagy rét, katasztrál is holdban Árvái Pál n.a. Montágh gazdaság 10 Ámóczki György n.a. 5 Bellér József 40 10 Dékány János 45 7 Gajdos István 55 6 Guba János 36 5 Juhássz Pál 40 6 Kele István 53 5 Kiss László 41 12 Kiss Ilona 25 5 Ladányi Miklós 59 5 Ladányi Mihály 22 5 Major András 43 10 Magna János n.a. 3 Magyar János 44 3 Murányi János 62 10 Molnár Imre 48 6 Mahar István 60 5 Nánási Lajos 61 5 Péntek Miklós 31 5 Patkós József 30 3 Purkaló Ferenc 55 6 Rakcsa Ferenc 32 10 Özv. Sólyom Károlyné 45 15 Suba János n.a. 6 Ifj. Sólyom Károly 26 5 K. Szabó József 42 6 Szekeres Mihály 55 3 Szanyi Sándor 39 10 Szilágyi Zsigmond 36 12 Szűcs Sándor 39 12 Szabó Gyula 37 5 A Fölbirtokrendező Tanács munkája hagyott maga után kivánni valót, s a birtok „igazságos•" felosztásáról is megoszlottak a vélemények. Egyrészt 100 hold alatti földet is szétosztottak, s alámentek a törvény által megadott minimum földnagyságnak is, a földéhségre hivatkozva, illetve racionális, gazdaságossági okokat megemlítve. Egy bizonyos L. Galló György tiszaföldvári lakos írásban fordult a Megyei Földigénylő Bizottsághoz, sérelme tárgyában. Özvegy Szűcs Mihálynénak, aki L. Galló György nagymamája, a Montágh-féle haszonbéres földön volt 6000 négyszögöl a birtokában. A Tiszaföldvári Földigénylő Bizottság elvette a földet, mondván, hogy Sz. M. 60 éven felüli. Ezt a földet idegeneknek mérte ki, melyet unokája, L. Galló György sérelmez, s kéri a bizottságot, hogy változtassa meg döntését, s nagymamája földjét ő művelhesse tovább. Az indulatok csitultával, a politikai rendszer megváltozásával új korszak kezdődött hazánk földművelése terén. Megkezdődött a kollektivizálás, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok hol önkéntes alapon, hol erőszakos úton való szervezése. Lényege mindkettő termelési ágnak, hogy a II. világháborút követő esztendőkben kiosztott földet, melyet a kezdeti kommunista terminológiában, mint ősi jusst emlegettek, és a magyar paraszt évszázados álmát vélték megvalósítottnak, nagyüzemi szervezés keretein belül visszavették, s az egyéni gazdákból mezőgazdasági bérmunkásokat faragtak. Szolnok megyében a nagybirtokrendszer sajátosságainak köszönhetően csak a földek 28,4%-át osztották szét, mely alatta maradt az országos átlagnak (34,6%). Lakosságszámban mérve az országos átlag 6,6%, míg Szolnok megyében az összlakosság 7,5%-a jutott földhöz, 32 573 fő. A Magyar Kommunista Párt 1947-ben a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás első lépéseként a földbérlő szövetkezetek, csoportok megalakítását javasolta. Szolnok megye ebben az elsők között volt, s 1948-ra a kollektivizálás terén 31 szövetkezettel és 19 földbérlő csoporttal Pest megye mögött a második legjobb „eredményt" érte el. 3 2 68
