Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: A Vezsenyiek és utódaik földesurasága a nagyvázsonyi uradalom tiszazugi részein a XIV-XVI. században

TISZA VILÁG TV. V. Magyar Benigna és férjei fiHdesuraságu « A közben budai várnaggyá és horvát-szlavón bánná előlépett Horváth Márk valamikor 1508 táján halhatott meg. Őt ritkán említették itt. 1497. január 11-én Pest megyénél Simonyi János deák, Mislenovics Márk tószegi tisztje panaszt emelt Bakócz Tamás egri püspök, és várkonyi tisztje Varjasi István ellen. Eszerint az alperes emberei az elmúlt Szent Ferenc hitvalló körül kimentek a Kewlde vizes rétre, hogy négyen lekaszálják. Mikor Simonyi le akarta fogni őket, azok megverték, egyik karján megsebezték, máskor pedig cselt vetettek ellene. A püspök embere szerint övék volt a rét, és így jogos tulajdonukat védték.

4'' Márk halála után Benigna nem sokáig viselte az „özvegyi fátyolt", mivel 1509. március 8-án már mint Kereki Gergely neje egyezett ki volt férje testvéreivel. Ebből az egyességből csak a vázsonyi uradalmat és a külső-szolnoki tartozékokat érintő részekkel foglalkozunk. Maga Vázsonykő és a Tiszánál Tiszakécske, Tiszakürt és Tiszasas falu Kerekiéknek, míg Abony az ottani nemesi kúriával és a Heves megyei Erk falu Mislenovicsnak jutott osztályrészül. Mivel a tiszamelléki birtokok per alatt álltak, visszaszerzésük esetén felosztásukról határoztak, és a felek egymást kölcsönös örökösnek ismerték el. Emellett közös akarattal Kerekegyházát hü szolgálataikért nemes Varjasi Nagy Fábiánnak és neje Klárának adományozták/" A megegyezéssel mindazonáltal bajok lehettek, mivel 1511-ben a második férj rokonai, Kamicsáczi Horváth János, Tuskanitz Mátyás, András és Csalomjai Péter tiltakoztak, hogy Benigna asszony Szapolyai János erdélyi vajdától más javak mellett Vázsonykőt, Tiszakécskét, Tiszasast és Nagyrévet magának kérje.

5

1 Benigna harmadik házassága nem volt éppen szerencsés, a dolgok addig fajultak, hogy Kereki (Vázsonyi) Gergelyt végül neje orgyilkossal megölette. Emiatt 1519-ben Benignára fej- és jószágvesztést mondtak ki. Ekkor már Márk testvérei nem éltek, de osztályos rokonai Tuskanitz Máté és András pert indítottak az egykori örökösödési szerződés érdekében. Eközben a Magyarország legnagyobb nagybirtokosaivá váló, hatalmas Szapolyaiak is felléptek a birtokok megszerzése végett. Ok Benignával több szerződést is köthettek, mivel 1521. augusztus 13-án Tuskanitz András az asszonyt Vázsonykő uradalma (a tartozékok között említve Paládics, Tószeg, Bög, Tiszakürt, Tiszasas egésze, Bökönye és Kerekegyháza fele, Himesegyház és Nagyrév!) zálogba adásától, míg a Szapolyaiakat a megvételtől tiltották. De nem csupán őket érdekelték az egykori Kinizsi javak. 1522. november 23-án Prágában II. Lajos Ferdinánd főherceg és a királyné kérésére Vázsonyi Gergely javait Werbőczy Istvánnak adta.

x

i Werbőczynek komoly befolyása és támogatói köre volt, ezért 1525. december 10-én Batthyány Ferenc bán neje is lemondott itteni jogairól Werbőczy javára. Amennyire felismerhető, Benigna asszony a pereskedés alatt a nagyvázsonyi vár, illetve annak veszprémi tartozékai megtartásához ragaszkodott, míg a tiszai részeket hajlandó volt feláldozni a cél érdekében." 49 Uő. é.n. (Nemzeti Múzeum, Törzsgyűjtemény, 1899/35.) 50 LUKCSICS Pál 1934. 68. 51 BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 523. 52 LUKCSICS Pál 1934. 66—75.; BENEDEK Gyula—ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 146. (Dl. 106.083.) 53 BENEDEK Gyula 1993. 244. (Dl. 23.699., 72.198.) 54 FRAKNÓI Vilmos 1899. 360. (Dl. 22.720.) 55 HORVÁTH Richárd 2002. 47