Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: A Vezsenyiek és utódaik földesurasága a nagyvázsonyi uradalom tiszazugi részein a XIV-XVI. században
<1 ERTEKEZESEK szentgyörgyi részeit elfoglalta. Emellett Csépai felbujtására adriánmártíri altiszttartója Ördögnek nevezett Tamás Ellési Goch fia Lászlóval jogtalanságokat követett el. 1 5 Mindez azért is elgondolkodtató adat, mivel azt bizonyítja, hogy a nagyhatalmú Vezsenyieknek ekkor már bizonyíthatóan hűbéri esküt tevő familiárisai („vazallusai") is voltak a Tiszazugban. László a későbbiekben is harcias személynek bizonyult, 1399-ben fiával Miklóssal együtt a veszprémi apácákkal pereskedtek. 1406. november 2-án Külső-Szolnok megyében viszont Henrik garamszentbenedeki apát tiltakozott, mert az apátság Ság birtokát számos nemessel Vezsenyi (Kürti) Miklós fia László elfoglalta. Gyaníthatóan erre az esetre (esetekre?) vonatkozott, hogy 1406-ban KülsőSzolnok megye előtt Henrik apát tiltakozott a szomszéd nemesek foglalásai ellen. Ezek között Vezsenyi másképp Kürti Miklós fia Lászlót, Kátai vagy Ugi Szunyogh János mestert, Pókaházi Póka Lászlót és Jánost, Csépai Mihályt és Jánost, Istvánházi Istvánt és Andrást másokkal tiltott a sági foglalásoktól. 1 6 Feltehetően Csépai Mihály a továbbiakban is a Vezsenyiek itteni familiárisa és tiszttartója volt, aki urai javára követte el a hatalmaskodást, és nagy kérdés, hogy a többi felsorolt, vagy legalábbis a kisbirtokos Pókaházi Pókák esetében mi volt a helyzet. Vezsenyi Lászlónak utóbb Miklós (1399— 1437), Péter (1400) és János (1400—1437) nevű fiairól tudunk, bár név szerint — pillanatnyi ismereteink szerint — csak az első tűnik fel a Tiszazugban. Ezekre utalhat mindazonáltal, hogy 1418 karácsonyán Hidagai Bálint deák, a garamszentbenedekiek tiszai birtokainak tiszttartója Vezsenyi László fiainak Ság környéki tisztjei (Márton László, Török Miklós, Vajai Miklós) foglalásai ellen tiltakozott. 1 7 Ez az utalás ismét csak azért érdekes, mivel felsorolt tisztek bizonnyal a Vezsenyiek környékbeli familiárisai lehetettek. Pillanatnyilag közülük csak a Vajai család ismert. Vaja vagy Voja valahol a mai tiszasasi határban — tehát Vezsenyi birtok mellett — feküdt, és alighanem a későbbi Gyójával egyezett, amelynek kisnemes birtokosai érthető okokból álltak a közeli nagybirtokos család szolgálatába. Ugyancsak elgondolkodtató az a bizonnyal tévesen 1489-re datált adat, amely szerint a garamszentbenedekiek Ság, Alpár és Csány birtokai részint Vezsenyi László fiai kezében voltak."* Ez nyilvánvalóan az 1420-as, illetve 30-as éveket jelenthette. A család főágának utolsó jelentős tagja a fentebb említett Miklós fia Vezsenyi László (?—1465. július 25. előtt), aki Hunyadi Mátyás főlovászmestere volt. 1'' O előbb 1462-ben a II. (Hódító) Mohamed török szultánnal indított tárgyalásokon vett részt, majd ezt követően követként Itáliába ment. Erről az útjáról Fraknói Vilmos tanulmánya alapján rendelkezünk bizonyos ismeretekkel. Vezsenyi követi megbízatásához az előző évi török hadjárat következményei vezettek. Ennek nyomán az 1462-es év elején érkeztek hírek arról, hogy II. Mohamed szultán megtorló támadást indít Magyarország ellen. Vezsenyit Kosztolányi György királyi titkár támogatására küldték Itáliába, nálánál elismertebb követként. Vezsenyinek a júniusi tárgyalásairól Fraknói részletes adatokkal szolgál, ferrarai és firenzei követségéről azonban nem sokat tudunk. Rómában, II. Pius pápánál a tárgyalásai sajátos eredményt hoztak. Egyrészt a pápa hajlandónak mutatkozott 1000 magyar lovas zsoldjának fizetését magára vállalni, másrészt elismerte a Magyar Korona Boszniával kapcsolatban hangoztatott hűbéri jogait. Ezt követően Vezsenyi az ősz folyamán tért vissza Velencébe, majd onnan Kosztolányival Magyarországra. Vezsenyi a következő, 1463-as évben két ízben is Mátyás raguzai követe volt, ezt követően azonban már nem ismeretesek másfajta megbízatásai, és a jelek szerint még 1465 vége vagy talán már közepe előtt meghalt. 2 0 1465. december 23-án ugyanis az óbudai 15 ZSKO. 1.205. 16 ZSKO. 11/2. 639. (Dl. 9252.), KNAUZ Nándor 1890.1. 245. 17 KNAUZ Nándor 1890.1. 245. 18 KNAUZ Nándor 1890.1. 248—249. 19 BENEDEK Gyula 1990. 258—260. (Dl. 11.912.) 20 FRAKNÓI Vilmos 1898. 771—774. 42
