Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

KÖNYVMISMERTETÉSEK - Gizkó - Tiszaföldvári napló 1951-1953 (Gere Péter)

TISZAVILAG TV. I tollából, akik az óvóképzés alatt átélt élményeikből szemezgettek és osztották azt meg az Olvasóval. Hogyan emlékeznek vissza az óvoda akkori „kisemberei"? Ezt is megtudhatjuk a könyvet lapozgatva. A valaha volt ovisok visszaemlékezéseiből látjuk, hogy milyen szeretetteljes, barátságos és odaadó légkört teremtettek és teremtenek ma is az intézményben dolgozó nevelők. Kedves kis történetekkel, igaz mesékkel visszatérhetünk a gyermekkor egyszerűségéhez, szeretetteljes, őszinte mivoltához. Végül, de nem utolsó sorban az óvodai élet fotókon elevenedik meg előttünk egészen a 60-as évektől napjainkig. Ez a kötet szívmelengető emlék mindazok számára, akik egykor és jelenleg is kapcsolatban álltak, állnak a két óvoda bármelyikével, de azok számára is kedves olvasmány, akik nem ezekben töltötték gyermekéveiket. Hiszen a visszaemlékezések között talán találnak olyan történeteket, meséket, amik hasonlóképpen történtek meg velük is, ezáltal elindulhatnak a saját kis időutazásukra. Molnár Anita Gizkó (Somlay Gizella: Tiszafoldvári napló 1951-1953. Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2009. 285 o.) „Ez a napló soha nem íródott volna meg, ha nincs kitelepítés, és soha nem került volna később feldolgozásra, ha nem csinálok nagytakarítást a padláson. Régi iskolai tankönyvek között találtam meg ezeket a sorszámmal ellátott vonalas füzeteket, amelyekbe a hajdani 15 éves csitri életének fontos eseményeit bejegyezte. Naplóján keresztül elénk rajzolódik az '50-es évek kuszált, ellentmondásokkal teli kegyetlen világa. Sajnos a füzetek imitt-amott hiányosak, és az utolsó fél évről nincs napló. Meg sem íródott vagy elveszett — nem tudom —. így aztán ezek a részek csak az emlékezetemből és nővérem 53-as kis zsebnaptárának feljegyzéseiből utólag íródtak, s természetesen ennek következtében talán nem is egészen pontosak. Sok év távlatából nehéz rekonstruálni az eseményeket, a folytonosság, a teljesség kedvéért mégis meg kellett próbálnom. " (Somlay Gizella) Egy ellentmondásos, emberi kicsinyességgel és nagysággal, bizalmatlansággal és összefogással teli kort jelenít meg egy kamasz szemén keresztül Somlay Gizella nemrégiben, megjelent naplókötete. A szerző 1936. február 13-án született Budapesten, tábornok édesapját 1947-ben elhurcolta az AVO, 1956-ig semmit sem tudtak róla. 1951 júniusában a családot kitelepítették Tiszaföldvárra, ahonnan csak az 1953-as amnesztia rendelet után térhettek vissza. Ennek a valamivel több, mint két évnek a történetét az eredeti naplókon keresztül ismerheti meg az olvasó. Saját bevallása szerint az érkezésekor babázó, tizenöt éves gyermeklányból Tiszaföldváron vált érett fiatallá. A sokszor megmosolyogtató és szívet melengető kamasztörténetek fényét, a személyesen átélt vagy ismerősöktől hallott hatósági zaklatások és erőszakos események sötét fellege árnyékolja. Ezek közé tartozik az idősebb kitelepítettek tanácsházán történt kényszervallatásának és bántalmazásának története, az összeütközések a rendőrséggel, egy barát ÁVÓ-sok általi elhurcolása, amelyek történeti szempontból is rendkívül érdekesek, egyben megrázóak. Ha valaki azonban azt gondolná, hogy a naplóban egy megtört, saját sorsán kesergő kamaszt ismerünk meg, nagyot téved. „Gizkó" magával ragadó személyisége, ember és életszeretete, műveltsége átsugárzik a kötet lapjain és biztosak lehetünk benne, hogy akkor és ott is különös fényt vont köré. Nem csoda, hogy rövid időn belül nagy társaság — köztük számos udvarló — lepi el a Széchenyi utca 27. szám alatti házat, Somlayék ideiglenes lakhelyét. Természetesen a nagy szerelem is bekopogtat „Gizkó" szívén, egy szintén kitelepített fiú — Ádám személyében, akivel az első szerelem tiszta, ártatlan, botladozó érzéseit éli át a fiatal lány. Ezernyi más dolog is megesik vele: tánccsoportot oktat, színi187