Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata
SZEMELVÉNY EK A MÚZEUMAIAPÍTÓ ÍRÁSAIRÓL tavakká kellene átalakítani azokat. Derekegyházán erre vonatkozólag történtek kísérletek és nem eredmény nélkül. — A mélyebb szikesekből, szikes tavakból nagyszerű gyógyfürdők építhetők, miként azt az Orosháza melletti Gyopáros-fiirdő és a délebbre fekvő Kakasszék-fürdő példája mutatja. Kakasszék-fürdő oldott sótartalma nagyobb az összes magyarországi szíkestavak sótartalmánál 4^). Nagyszerű gyógyulások történtek Kakasszéken. Sajnos nem annyira látogatott és nem annyira kiépített, mint amennyire megérdemelné. Bőven tartalmaz kötött széndioxidát, chlort, nátriumot, jódot, oldott meszet. Ha nagyobb forgalma volna, a környékbeli tanyák anyagilag fellendülnének, (tejtermékek, baromfi, gyümölcs stb. árusítása) nagyobbítanák a parkot, a 8 holdas tavat. Hasonló lenne az eset Gyopárosfürdővel is. így a két valóban gyógyító hatású fürdő tájképileg is fontos tényezője lenne a Körös—Tisza—Maros szögnek. A magyar alföldi táj sokféle felhasználhatóságát, ezerarcú értékességét látnánk, ha a búza, árpa, zab, kukorica, takarmánynövény táblák mellett halastavakat, rizstáblákat, üdezöld sziki mézpázsit kaszálókat, a csatornák mentén kertészeteket szemlélhetnénk. — Területünk keleti részeinek talaja igen alkalmas a kender termelésre. A kendert a gádorosi kendergyárba szállítják. Orosháza környékén hatalmas ricinustáblákat látunk. — Fontos iparág volt régtől fogva a nád-, gyékény- és vesszőfonás. Ma már kevés a nádas és gyékényes hely, a fűzfavesszőért meg harcokat vívnak a kosárfonók. Kár volt azért lecsapolni egyes területeket, hogy egyáltalán semmire sem lehessen használni azokat, holott a lecsapolás előtt az ott termő nád, gyékény jövedelmezett is. Inkább el kellett volna zárni ezeket a területeket, hogy más felhasználású területekben kárt ne tegyen esetleges áradásuk és tudatosan termelni a nádat, gyékényt, megszervezni a nád és gyékényipart, piacot szerezni neki! Az egészségi viszonyok javulását eredményezte a sok artézi kút. Ma már sok tanyán is találunk, nemcsak az uradalmakban és helységekben. Örök példaként állhat előttünk a hódmezővásárhelyi Nagy András János egyszerű parasztgazda, aki saját költségén fúratta az Alföld egyik legbővebb vizű ártézikútját Hódmezővásárhelyen, mintha a víz is „az egyszerű ember nemeslelküségét jutalmazná" ). — Tanyákon, falvakon persze legelterjedtebb az ásott kút. A legújabb időben már terjed a beton kútgyűrű és mind messzebb kerül egymástól a gémeskút meg a trágyagödör. Sok helyen halljuk a panaszt, hogy a kútakban a víz színe alább- szállt és utána kell mélyíteni a kútat. Kétségtelenül összefügg ez a nagyterületeken fellépő talajvízszint süllyedés a nagymérvű csatornázással. Nagyon érdekes eredményre jutunk, ha kissé mélyebben vizsgáljuk a Körös—Tisza— Maros szög múlt századvégi népi mozgalmait. Azt látjuk, hogy az u.n. parasztszociálizmus megalapítói és mozgatói egytől-egyig parasztok, földmunkások. Ilyen neveket találunk közöttük: Szőke János, Bikádi András, Szilágyi Albert, Békési Imre, Fekete Nagy Balázs, Csala Imre, Szántó Kovács János stb. Ha pedig írásaikat forgatjuk, esetleg a ma élőktől róluk érdeklődünk, azt tapasztaljuk, hogy mozgalmukban semmi nemzetköziséget, semmi u.n. márxizmust nem találunk. Ezek a dolgok csak később ivódtak be az emberekbe, amikor már nem Szántó Kovács Jánosok irányították őket, hanem Pfeifer Sándorok és Izrael Jakabok. Azt látjuk, hogy itt egy emberséges és magyar parasztszociálizmus indult útnak: magyar talajból, magyar észből. Erre céloz Vadnay Andor Csongrádvármegye múlt századvégi művelt főispánja is 4 7), de nem merült mélyebben ennek a kérdésnek a tanulmányozásába. Mi valamelyes összefüggést látunk a magyarnak induló parasztszociálizmus és az életmód (földmunka, kisgazdaságok stb.) között. A XVIII. és XIX. század eleji társadalmi élet területünkön az egészséges és rugalmas kollektivitás felé haladt. A földmunka, a hagymatermelés, a jobbágyfelszabadítás emlékei, a kifejlődött Kossuth-tisztelet, sokszor a magárahagyatottság bizonyos közösségi érzést fejlesztett ki a XIX. 45 RIGLER Gusztáv vizsgálatai és dr. Banga Ilona vegyész elemzése: Vásárhelyi Reggeli Újság 1933, húsvéti szám. 46 CHOLNOKY Jenő dr.: A Kárpátoktól az Adriáig Budapest, 1934. 94. 1. 47 VADNAY Andor: A Tiszamellékről. Tanulmány az alföldi munkáskérdésn: „Budapest". 1900. „Agrárszociálizmus" c. fejezet. 180
