Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata
§ SZEMELVENYEK A MUZEUMALAPITO I RAS AIROL vészes aszályok. Ilyenkor szárított gyökér porából „sütöttek" kenyeret 3 6). 1763-ban a Kurca is kiszáradt, holott 1818-ban még vízimalmokat hajt 3 7). Az örökös küzdelemben (osztrák elnyomás, adó, robot, elemi csapások, magárahagyottság stb.) építő munka is van: templom- és házépítések, helyi árvízvédelem, egészségvédelem, stb. A telepek megnövekednek. Van bevándorlás is, de nagy a természetes szaporodás. Megindul a XVIII. században a fásítás, méhészkedés, lóheretermelés, selyemhernyótenyésztés. A nők azonban előbbre tartották a selyemruhát, mint a selyemhernyótenyésztést. Ezért 1802-ben elrendelik, hogy aki nem foglalkozik selyemhernyótenyésztéssel, de mégis selyemruhát hord, azt vigyék a templom előtti térre és ott nyilvánosan szaggassák le róla a selyem ruhadarabokat 3 8). Érdekesek minden szomorúságuk mellett is a sáskajárások. Meghatározták, hogy helységenként mennyi sáskapetét kell beszolgáltatni. Ez volt t.i. az irtás egyik módja. Hódmezővásárhely 4, Szentes 2 mázsa sáskapetét volt köteles beszolgáltatni. A sáskák irtását a Körös—Tisza—Maros szögét ellepő gólyaseregek végezték. A jobb egészségvédelmet nagyon „elősegítette" az 1831-i hatalmas kolerajárvány. Utána a kórházak, gyógyszertárak, pipázó és borivó emberek száma rohamosan nő "). A táj átalakításában nagy szerepe volt az úrbéri viszonyok rendezésének és az 1848— 1849-i jobbágyfelszabadításnak. A saját földjét mindenki más szemmel nézte és más kézzel művelte. Nem kellettek annyira a rendszabályok a faültetésre, kertészkedésre. A belterjes kertészkedésnek a vízkiemeléses öntözésű alakja terjed el. Kútakból vagy folyóvizekből állati erővel (járgány) emelik ki a vizet és emelt deszkacsatornákon, vagy csak a talajon ásott apró csatornákon vezetik el. Bolgárok terjesztették el. A méhészet úgy fellendült, hogy ritkaság számba ment a kaptárnélküli tanya. Jelen időszakban visszaesés tapasztalható a méhészkedésben. Fejlett, korszerű, a Körös— Tisza—Maros szög méhészkedése (Boczonádi kaptárok, tisztesiül termelés, akácfaültetés stb.), de kevés. Pl. a 33.000 lakosú Szentesen, illetőleg környékén kb. 4500—5000 kaptár van csak. Ha majd nagyobb arányú fásítás lesz, a méhészet is fellendül és helyes propagandával az élet sok teréről kiszorítja majd az igazságtalanul drága cukrot és hozzájárul a Körös— Tisza—Maros szög korszerű, de nem szélsőséges önellátásához. Az u.n. liberális és kapitálista korszak (a XIX. század második fele, föleg a 80-as, 90-es évek!) előtt a közérdekű anyagi dolgok igen csehül állottak. Rendkívül rosszak az útviszonyok. Az emberek inkább hajón közlekednek. P. Makóról el lehetett csónakon jutni Hódmezővásárhelyre anélkül, hogy a Tiszára kellett volna kievezni. Kikötők is épülnek. Ha a rendi Magyarország átérzi a XIX. század elején az Idők Szelét, akkor talán Vedres István „Dunát a Tiszával összekapcsoló új hajókázható csatorná"-ja is megépülhetett volna 4 0). Nem kell magyarázni, hogy mit jelentett volna ez a csatorna a Körös—Tisza—Maros szögnek! Az 1830-as években indul meg a szabályozások nagy propagandája; néha tesznek is valamit. Mozgató lelke az egész szabályozásnak gróf Széchenyi István és ihletettlelkű tudósa Vásárhelyi Pál, a nagy magyar mérnök. A Körös—Tisza—Maros szög árvízmentesítése elhúzódott, mert Csanád, Csongrád és Békés vármegyék azon vitatkoztak sokáig, 'hogy vajh' mit szabályozzanak először: a Tiszát-e, avagy a mellékfolyókat: Körös, Kurca, Veker, Kórógy stb. Közben tehetséges mérnökök mérik fel a terepet, készülnek a térképek. Legnagyszerűbb az 1838—42.-i felvétel, amelynek alapján szerkesztett térkép élethű képet ad a XIX. század első feléből a Körös—Tisza—Maros szögről). A Körös—Tisza—Maros szög nagyrésze Csongrád vármegyéhez tartozván, a vármegye gondoskodik árvízvédelemről. Gátakat emel, magasbít, partos helye36 ZALOTAY Elemér dr.: Petrák Ferenc krónikája. Szentes 1933. Csongrádmegyei Könyvtár 4. szám. 7. 1. 37 ZSILINSZKY id. m. II. k. 300. 1. 38 ZSILINSZKY id. m. 39 U. 0. III. k. 40 VEDRES István: A Tiszát a Dunával összekapcsoló új hajókázható csatorna. Szeged 1805. Megjelent a „Magyar Irodalmi Ritkaságok", című gyűjteményben. 14. sz. Budapest 1932. 178
