Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata

TISZAVILAGIV. « tes—Szarvas közötti hatalmas legelőterületek ma mindinkább kisebb térre szorulnak , 0) Az élet kezdetlegesebb fokán (XVIII—XIX. sz. első fele) nagymértékben érvényesül az önellátás elve a Körös—Tisza—Maros szög­ben. Igaz, az igények sem nagyok, néhol el is nyomják azokat. Még a sziken is megtermő kender, az állatok gyapja, bőre megadja a ruházatot, a méhészet a cukrot, borbehozatal nem igen van. Kialakul a török korszakra visszamenő 3 1,) agyagipar. Szarvas — Kun­szentmárton — Szentes — Hódmezővásárhely vonala az a nevezetes tiszta sárgaföld vonal, amelyen magyar kisiparos kezek művészi edé­nyek ezreit csinálják. Kialakul helyek szerint más és más fajtájú agyagedény. Szarvason egy­szerű, de minden célszerűségi szempontot fi­gyelembevevő használati edények. Kunszent­mártonban a világos színű, nagyméretű edé­nyek, Szentesen az úgynevezett „fekete edé­nyek", Hódmezővásárhelyen a sötét alapokon nyugvó gazdag, változatos színű, virágos dí­szítés. Alig volt néhány cikk, amely behoza­talra szorult. Ilyen volt a só és a fa. A fát a Tiszán úsztatták le és a városokba ereken úsz­tatták, vagy vontatták fel 3 2). Gabonából ki­vitelük is volt. Hódmezővásárhely mellett a Hód tóban gabonaszállító hajóknak kikötőjük volt, a Kakasszék éren felfelé nagy hajókat von­tattak 3 3). Szentesen a Kurcán szintén gabona­és sószállitó hajókról tudunk. A gabonát hely­ben őrölték meg. A honfoglalás előtt és a ma­gyar középkorban kézi őrlővel. Ilyeneket nagy számban találunk területünk múzeumaiban. Ezután időrendben leghamarabb tűnnek fel a vízimalmok: Tisza, Körös, Maros, Kurca, Ve­ker stb. A XVIII—XIX. század folyamán már rendeletekkel kell csökkenteni a vízimalmok számát, amelyek a vizek lefutását akadályoz­zák. Tehát a konszolidációval fejlődik, nő a foldmívelés is. Ennek másik elősegitője a XVIII. században nagyobb mértékben megin­duló árvízvédelmi munkálat. Gátak épülnek a helységek körül, a határokban kihasználják a természetes kiemelkedéseket, s azokhoz építik a gátakat). Később feltűnik a szárazmalom. amelynek helyét a városokban levő apró há­romszögletű terek őrizték meg 3 4). Későbbiek a szélmalmok. Több száz szélmalom volt terüle­tünkön. Csak Szentes körül volt 13. Ma ezeket egy, kettő kivételével mind motor hajtja. A fejlődés legutolsó állomása a gőzmalom. Mint egyedülálló érdekességet kell megemlítenünk a Szentestől északkeletre lévő Ecseren épült Vecseri féle malmot, amelyet földgázzal hajta­nak. A belterjesebb foldmívelés (szőlő, kert) már a törökkorszak előtt meg volt. Hékéd, Dónát­tornya, Hódmezővásárhely — Körtvélyes, Szegvár, Berekhát, Nagyhegy, Szőllős terüle­teiről tudjuk, hogy főleg szőlőt termeltek. A török korszak alatt Gyuláról a törökök elter­jesztik a kukoricát (török búza), dinnyét, do­hányt, tököt és sokféle gyümölcsfajtát). A dohánykertészet aztán a XVIII. század végén lendül fel hatalmasan. A XVIII. század konszolidáló munkáját megakasztották többször a pestis, a dögvész és főleg az árvizek. Egy-egy árvíz után a táj elva­dult, az útak elmosódtak (kövesút nem volt!) a telepek kicsik. Az árvízvédelem nem egysé­gesen irányított, csak helyi jellegű. A XVIII. században átlag minden második évben volt nagy árvíz 3 5). Az árvizek éhínséget, dögletes levegőt okoztak. 1712-ben a szegediek az árvíz elől Makóra, Hódmezővásárhelyre, Mind­szentre, Szentesre és Csongrádra menekültek. Szentes és Hódmezővásárhely különösképen jól volt megerősítve gátakkal. Volt úgyis, hogy már csak az Istenben bíztak és gátépités helyett a templomba mentek imádkozni — csónakon. A Tisza egységes szabályozását sürgeti Balla Antal, Csongrád vármegye mérnöke, de sürge­tésére írott malaszt volt a felelet. Gyakoriak a 30 ELEK Péter: Gazdaságföldrajzi kutatások Szarvas és Szentes vidékén. Magyar Gazdák Szemléje. 1937. szeptemberi szám. 31 NAGY Imre szerkesztésében megjelenő: Szentes város monográfiája. Magyar Városok Monográfiája c. sorozat III. k. Budapest 1928. 220. 1. 32 BODNÁR id. m. 43. 1. 33 E. id. m. 36. 1. 34 NAGY Imre id. m. 211. I 35 ZSILINSZKY id. m, II. k. 79. 1., SIMA László: Szentes története I. k., REIZNER János: Szeged története, Makó története stb., stb. 177

Next

/
Thumbnails
Contents