Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata
I SZEMELVÉNYEK A MUZEUMALAPITOIRASA1BOL 1717-ben már királyi mezőváros (oppidum regium). (Nem akatjuk egy csöppet sem lekicsinyelni a 150 éves törökkorszak romboló hatását, de túlzónak tartjuk azt az állítást, amely Magyarország, főleg az Alföld minden hátramaradását a török korszakkal magyarázza és szeretné néptelennek, kipusztított vadonnak feltüntetni az Alföldet.) Az emberek elmenekültek a török elől, de hogy a török oknélkiil nem pusztított, azt Lambion mérnökkari tiszt leírásából látjuk, aki a XVII. század végén (1695) pl. Hódmezővásárhelyt lakatlannak írja ugyan le, de megjegyzi, hogy házai épek és nincsenek elpusztítva" ). Makó rohamos fejlődésére legjellemzőbb a lakosság növekedését figyelni. 1850-ben már 22.426 ember volt Makón, pedig 2 éves, sok veszteséggel teli háború után vagyunk. 1910ben, tehát 60 év múlva 34.918 ember lakik Makón. Több mint 50%-al növekedett a lakosság. 1910 óta nincs nagy növekedés. 35- és 36.000 között ingadozik a lakosság száma. Mig a húszas évek inflációs áradatában a szaporodási arányszám 4'2 ezrelék, az infláció után már csak 1'6 ezrelék. Az egykézés oka azonban ma már nem csak anyagi, nem csak terjeszkedés hiány, hanem „szellemi" áramlat is. — Makó vidékének különleges összetételű talaja) miatt kifejlődött a hires makói hagymatermelés. A XIX. század elején honosítja meg ezt a művelési ágat Szirbik Miklós református lelkipásztor. A belterjes munka kifejlesztette a kollektivus érzéket. Ennek következtében a makói paraszttársadalom maga csinált szövetkezetet és a kollektivus szövetkezeti élet minden pontján parasztok, vagy paraszti származásúak állnak. A hagymatermelés eszközeit 2 6) a magyar paraszt nagyszerű mechánikai készsége teremtette meg. Mondottuk volt előbb, hogy a Körös—Tisza—Maros szögében nagy telepek a három folyó mentén keletkeztek. A törökkorszak alatt és után ennek a néhány nagy telepnek (Szarvas, Szentes, Hódmezővásárhely, Makó) a határa hihetetlenül megnőtt. A falvak népei a városokba mentek és földjeiken tanyákat építettek. Szarvason, illetőleg határában az első állandó tanyák még a XVIII. században épültek 2 7). A XIX. század közepén már a mai tanyarendszerhez hasonló állapotokat találunk ott. Hasonló helyzetet találunk Szentes környékén a 11. József császár korabeli térképeken. A térképen „Szállásén": szállások elnevezést találjuk. Ezek azonban nem ideiglenes óvóhelyek, vagy legeltetéssel kapcsolatos építmények, hanem komoly, épített házak 2 8). Az elpusztult falvak területeit a megduzzadt városokhoz csatolták. Azért nem lehetett ott telepíteni, mert a városok állattenyésztéséhez rengeteg legelő kellett. Látjuk a XVIII. századi nagy telepítések: Apátfalva, Magyarcsanád, Csanádpalota, Kövegy, Csanádalberti, Pitvaros, Ambrózfalva, Nagymajláth, Orosháza stb. kikerülik Szentes, Hódmezővásárhely határait. Orosháza első alapítóinak hódmezővásárhelyi területen való letelepedése csődöt mond 2 M). A nagy városok úgy települtek, hogy egymástól egyenlő távolságra legyenek. Célszerűségi szempontból történt ez így. Egy-egy nagy határ, egy-egy nagy tanyarendszer művelődési, közigazgatási, gazdasági központja egy-egy nagy város, vagy nagy falu. Tehát közlekedés szempontjából is központos helyet kell elfoglalniuk. A XVIII. században területünk főfoglalkozása az állattenyésztés és földmivelés. A XVIII. században és a XIX. század első felében kereskedelmi tárgy főleg csak az állat. A legelők rohamos feltörése csak a XIX. század második felében következik be. Szarvas és Szentes határában a mult század elején két nagy vállalkozó (Bagi és Sváb) kezében volt a birkatenyésztés. Főleg a gyapjút értékesítették. Mindszent XVIII. századi juhászata hatalmas. 6000—6900 darab juhról is tudunk. A Szen23 REIZNER János; Makó város története. Szeged. 1895. 24 HÓMAN—SZEKFÜ id. m. III. k. 439. 1. Budapest. 1935. 25 SZÜTS Mihály: Szeged mezőgazdasága. Szeged. 1914. 46^17. 1. 26 U. o. 27 MENDÖLid. m. 51. 1. 28 Részletesebben Id. ZALOTAY Elemér dr.; A tanyás és kisgazda osztály fejlődése és szociális helyzete. Vármegyei Szociográfiák c. sorozat. 1. k. Csongrád vm. Budapest 1938.1. rész. 55—58. 1. 29 DARVAS József: A legnagyobb magyar falu. Budapest 1937. 176
