Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata

i SZEMELVENYEK A MÜZEUMAIAPITO ÍRÁSAIBÓL tékelni, hogy a Körös—Tisza—Maros szögében megtelepedő Ond törzse

5) (s talán Ajtony törzse is 1) olyan szervezettséggel, konszolidációval és konszolidáló képességekkel, anyagi és szellemi műveltséggel rendelkezett, hogy rövid időn belül meg kellett semmisülnie az itt talált „őslakosságnak". Ebben a területben volt valami megőrző erő és a magyar középkori folytonosság a török, német pusztítások ellenére sem szakadt meg. Ezt a megőrző erőt azonban csak életképes nép tudta felhasználni; a népvándorlás kor alatt ilyen pedig csak egy volt: a magyar. Területünk emberföldrajzi érdekessége az a rengeteg mesterséges halom, amely főleg a vizes és árvízmentes területek érintkező vonalán emelkedik. Zalotay Elemér dr., területünk egyik kutatója régebbi kis munkájában

6) szellemi áramlatra vezeti vissza a hatalmas mesterséges halmok nagy részének eredetét. Ennek ellentmond az a tény, hogy a halmok nem egyidősek és bebizonyíthatólag más-más rendeltetésük volt: védhely, őrhely, temetkezési hely stb. A Paganser = Pogányszer elnevezés igen szépen bizonyítja a halmok egyik rendeltetését: áldozati hely. Homuhajlok Hamuhajlék névben a temetkezési rendeltetés maradt fenn. Nem szabad figyelem nélkül elmennünk a halmok nevei mellett sem. Soknak a neve egészen újkeletű, illetőleg megváltozott. Rendszerint a birtokosáról nevezték cl a multszázad végén. Pl. Jámbor, Szász, Fekete halom. De ha kicsit néhány névnek utánanézünk, azt látjuk, hogy pl. a mai Kántor halom azelőtt Szentmihály halom volt és Szentmihályfalva elpusztult helység nevét őrizte meg. Mikor aztán a szentesi kántor járandó földjeit itt jelölték ki, lassan Kántor halom lett a neve

7). A szentesi alsópárti róm. kat. temető Kálvária dombját Vigyázó halomnak nevezték azelőtt

8). Azt hiszem nem is kell magyarázni katonai szerepét. A Szegvár és Szentes közötti Sáp halom Sáp középkori falunak a nevét őrizte meg.

9). Zalotay legújabb munkájában ) megállapítja, hogy a halmok eredetét nem lehet egy korhoz és egy néphez kapcsolni. Ami a halmok elhelyezkedését illeti, az árterület és árvízmentes területek érintkező vonala mellett még egy megfigyelés van. Vagy máig meglévő természetes kiemelkedéseken épültek: düne, övzátony, eróziós munka után megmaradt romok, vagy pedig egészen sík területen. Utóbbira igen jó példa Szentlászlópuszta, Nagynyomás területe és Fertő. Fertőn pl. a Piponya halom egészen sík, hajdan mocsaras területből emelkedik ki. Semmiesetre sem temetkezési hely hanem védhely, lakóhely volt. Mocsár, víz vette körül. Mindenesetre meggondolásra készteti az embert, hogy miként rakhatták össze ezt a 90 m. t. sz. f. magasságú nagy 5 HÓMAN—SZEK.FŰ: Magyar történet I. k. 6 SCHUPITER (ZALOTAY) Elemér: Pyramisok Csongrádvármegyében. Szentes. 1926. 7 SIMA László: Szentes város története. Szentes 1914.1. k. 8 U.o. 9 U.o. 10 ZALOTAY E. dr.: A vármegye tud. megism. és kulturális előhal adásának tört. Vármegyei Szociográfiák c. sorozat I. k. Csongrád vm. Budapest 1938. 172