Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata

TISZAVIIAGIV. " I A Körös-Tisza-Maros szög emberföldrajzának vázlata

1 Dr. Varga Lajos' The founder of our museum. Lajos Varga graduated in Pázmány Péter University at the Faculty of Arts in 1937 as teacher of geography and history. He took his doctor's degree with the dissertation entitled Geography of the Körös-Tisza-Maros angle, which was published in his home-town Szentes in 1939. We publish here one of the chapters of that work. Az Ember a neolitikumtól mutatható ki. Innen kezdődőleg az adott viszonyok között hol sűrűbb, hol ritkább, hol földművelő, hol vadászhalász, vagy állattenyésztő nép lakja a Körös—Tisza—Maros szögét. Főtelepiilési vonal a lösztábla és a Tisza óholocén völgyének érintkezési vonala: Szarvas — Kunszentmárton — Szentes — Szegvár - Mindszent — Mártély — Hódmezővásárhely — Földeák — Makó — Apátfalva. A leírt vonalon találjuk ősidőktől kezdve a legsűrűbb népességet, innen kerülnek ki a múzeumok leletei. — A kőkorszak emberének fejlett halászata volt, de fejlett volt agyagipara is. Kereskedelme nagy területekre kiterjedt; e kőeszközök anyaga messzi vidékekről való. A főtelepiilési vonalon főleg ott volt nagy a népsűrűség, ahol valamelyik keletről jövő folyó is torkolt a Tisza allu- viumába, illetőleg a Kurcába. Szarvas, Szentes és Hódmezővásárhely fekvése jó bizonyíték erre. A betorkoló folyók mellett még két fontos követelmény volt 1. árvízmentes magaslat és 2. a lösztáblán tekintélyes darab legelő, vagy művelésre alkalmas föld, de közel a telephelyhez. A bronzkorban valószínűleg erdőségféle is lehetett vidékünkön, mert bronzöntő műhelyekről is értesülünk

3). A bronz készítéséhez, olvasztásához azt hiszem nem volt elég jó tüzelő a galérierdők nyárfája és fűzfája, hanem komolyabb fáknak kellett itt lenni, (mocsáritölgy stb.) A honfoglalásig számtalan népelem megfordul itt jelentős műveltséget hozva, vagy fejlesztve ki. Főleg temetőfeltárásoknál látjuk, hogy kb. ugyanarra a helyre telepszenek az egymást követő népek és sokszor békés a betelepedés. Legalább is nem kiirtásszerü. Nagyon jól esett látni Zalotay Elemér dr. legújabb írásában

4) az erélyes szembeszállást azzal az elterjedt téves hittel, hogy a honfoglaló magyarok csupa szlávot találtak itt. Szerinte valami árja-uralaltáji keverék húzódott itt meg, amelyet nem „söpört el a népvándorlás vihara". Magyarságtudományi szempontból tisztán elméleti hozzátennivalónk lenne ehhez az állításhoz. Feltételezzük ti., hogy a magyarság által itt talált nép népiségét illetőleg a kevertségen, az erős kevertségen és a meglehetősen kezdetleges társadalmi állapoton van a hangsúly. Mert igen nagy beolvasztó munkát kellett végezni az itt megtelepedő magyarságnak a 800-as évek végétől Szent Istvánig, hogy Szent István és közvetlen utódai alatt az Alsó-Tisza vidéki Vata és társai olyan hihetetlen átütő erővel tudjanak fellépni, nem ugyan elsősorban a kereszténység, hanem az idegen lovagok (németek) és kíséretük ellen. Emberföldrajzi szempontból azt lehet a fenti folyamatból kiér1 A Körös—Tisza—Maros szög földrajza. Szentes, 1939 (részlet). A tanulmányt betűhíven, változatlan formában közöljük (a szerkesztő megjegyzése). 2 VARGA Lajos (1913—2003) a Tiszazugi Földrajzi Múzeum megalapítója és első igazgatója. 3 Továbbiakban a régészeti adatokat főleg Csallány Gábor csongrádvármegyei múzeum igazgató, ZALOTAY Elemér dr., BANNER János dr. müveiből és közvetlen múzeumi látogatásokból veszem. 4 ZALOTAY Elemér dr.: A Körös—Tisza—Maros vidékének betelepedése és népi összevetödése az idők folyamán. Vármegyei Szociográfiák c. sorozat. I. k. Csongrádvm. 1938. Budapest. 171