Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Faragó József: Városias elemek a régi TiszatÖldvár falusi társadalmában (Szociografikus gondolatkísérlet a felejtésről)
TISZA VILÁG TV. végződött tragikus nászútját is emlegetik sokan. Igaz, annak ott az emléktáblája a katolikus templomban, s ugye ennek emlékére jött létre a Beniczky-Fiútotthon is. Mégis elgondolkodtató, hogy az egyébként hosszú időn át virilista — vagyis a legtöbb adót fizetők közé tartozó — Erődi miért nem fér bele ebbe a helyi emlékezetbe? Talán túlságosan városias, világias, szinte már kozmopolita alkata okán. Ez utóbbi megállapítás persze, csak provinciális nézőpontból állja meg a helyét, hisz Erődi „mélyen magyar", majdhogynem avíttas meggyőződése azért elég szembetűnő. Nem a zsidókat felejtette el Tiszaföldvár, s nem is az úri középosztályt. Sokkal inkább az egykori község rövid ideig élvezett városias levegőjét. Ha a mai falusias hangulatú városban valami polgári elemet találunk, egy épületet, egy teret, egy szobrot, akkor szinte mindig a harmincas évek tolulnak elő. Még a város hat évtizedes múltra visszatekintő gimnáziumának is ott a két világháború közti előképe — a már említett polgári iskola. A középiskoláért folytatott évtizednél hosszabb harcot nyilván azért nyerhették meg a földváriak, mert tanultak a vesztett csatákból. Egyszer az életben nem felülről várták a megoldást, hanem a második világháború előestéjén megépítették a leendő középiskola épületét. Egyébként a település középületeit elnézve, tudatos faluközpont kialakítás nyomait a II. világháború után már nagyon nem találjuk. Pontosabban az újabb évtizedek új központkezdeményeket hoztak létre, sajnos többet is, de erő már nem volt az egységes arculat kialakítására. És ezen az állandósuló diffúz helyzeten már a rendszerváltás utáni várossá nyilvánítás sem segíthetett. A feledés persze gyógyír is, hiszen lehet, könnyebb belenyugodni a lemaradásba, a hasonló helyzetű településektől való elszakadásba, ha azt gondolja a közösség, hogy így volt ez mindig. Pedig nem volt így. Mert volt idő, amikor darab ideig csökkenni látszott a távolság a „nagyvilág" és Tiszaföldvár között. Amikor a helyi társadalom fel tudott mutatni olyan csoportokat, melyek nem csak életmódjuk, de a településen túlnyúló gazdasági-politikai kapcsolataik révén is meghatározták az akkori falu mindennapjait — a korlátozott lehetőségek közt minél városiasabb intézményi struktúrákat, épületegyütteseket és kulturális hagyományokat kialakítva. Irodalom A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka BUZA Péter: Fried Zsigmond, a bádog szobrásza (Népszabadság, 2003. aug. 27.) FARAGÓ József: Volt egyszer egy polgári iskola — Fejezetek a tiszaföldvári sajtó történetéből I. (Tiszavilág III. 2008) FRIED Ilona: Emlékek városa — Fiume (Ponte Alapítvány, 2001) GULYÁS Katalin: Az izraelita elemi népiskola (Tiszavilág IL, 2007) GULYÁS Katalin: A zsidóság emlékei Tiszaföldváron (Tiszavilág I., 2006) GYEVNAR László: A tiszaföldvári polgári Fiú- és leányiskola megalakulása (Tiszavilág I., 2006) HARANGHY Jenő ex libriseinek alkotásjegyzéke (OSZK) Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene (szerk.: Scheftsik György, 1935) Magyar almanach 1930—1932 (Európa, 1932) Magyar zsidó lexikon (szerk.: Újvári Péter, 1929) Parlamenti almanach az 1922—1927. évi Országgyűlésről (OGYK) Szép, sima kő (dokumentumfilm, rendező: Kármán Irén, producer: Faragó József, DordonyFilm 2004 — Tiszazugi Földrajzi Múzeum) Tiszaföldvár és vidéke, hetilap, 1929—1936 (Tiszazugi Földrajzi Múzeum) Tiszaföldvár monográfia (Tiszaföldvár, 2002) 155
