Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban

elhelyezni, a többieket pedig még kevésbé. Az igazi problémák azonban csak ezt követően jelentkeznek. 1427 után Ugrói és birtokosairól közel har­minc esztendeig nem ismert említés. Végül 1456. július 20-án Vácon Szentmártonkátai Szunyogh László a maga, valamint Kátai Szunyogh János fiai (Uriel, Antal), továbbá Péter fia György nevében tiltotta Kátai Szu­nyogh Péter fia Oszvaldot és másokat Ug, valamint a Pest megyébe újonnan átcsatolt Káta, illetve Megyer részeinek eladásától, míg másokat azok megvételétől. 42 Ez az oklevél felveti a kérdést, hogy vajon azonos-e a két család. Sajnos pillanatnyilag a magukat Uginak is nevező családról nem is­mert több említés, és ezeknek a Szentmárton­kátai Szunyoghokkal való azonosságára nem találtunk egyértelmű fogódzót. Ugyanakkor Kocsis Gyula egy 1985-ben publikált dolgo­zatában a két családot azonosnak tartotta, és kétségtelen, hogy a felsorolt adatok alapján az 1427-ben szerepelt Szunyogh Lászlónak és Péternek az 1456-ban említett személyekkel való azonossága elképzelhető. Kétségtelen, hogy ebben az időszakban még változtak a nemesi családok nevei és előnevei, ám a másik oldalról pillanatnyilag talán még túl sok sze­mély leszármazása bizonytalan ahhoz, hogy a magunk részéről is egyértelműen azonosítsuk az ugi Szunyoghokat a szentmártonkátaiak­kal. 4f A Káta vidék történetéről a meglévő fel­dolgozások ellenére sem tudunk igazán sokat. Bár a Káta nemzetség ősi birtoka volt, mégis elgondolkodtató, hogy az a nemzetségi mo­nostorát nem ezen a vidéken építtette fel. A nem itt maradt ágai a XIV—XV. században váltak szét önálló családokra, és számos Káta nevű falu is ezzel párhuzamosan alakult ki. E famíliák közül utólag a Kátai, Szentmárton­kátai, Boldogasszonykátai, Csegekátai tűnnek szempontunkból a legjelentősebbnek, bár gyanítható, hogy az elnevezések, illetve az elkülönítések sokáig nem voltak teljesen kö­vetkezetesek. A zavart még tovább növeli, hogy a kora­beli Pest megye Dunán inneni felébe ágyazott solti székben volt egy Szúnyog nevű település. Idővel aztán ennek is kialakult egy Szu­nyogh(i) nevű birtokos családja, amely végül a Tápió mentén is megjelent, és ingatlanokat szerzett. Feltehetően ebből a Szunyoghi Szu­nyogh családból származott az a György is, 1558. január 22-én 1400 forintért megvásárol­ta Szentmártoni Kátai Sandrin Szentmárton­káta, Szenttamáskáta, Csekekáta és Egreskáta birtokát. 44 Emiatt igencsak kérdéses, hogy az ugi és szentmártonkátai Szunyogh családhoz egé­szen pontosan kiket is köthetünk. Pillanatnyi­lag kételyeink vannak Szunyogh János fiai (Elek, Egyed) kapcsán, akik 1411-ben nyár­egyházi, 1412-ben csévi birtokokat kaptak. Ekkor Elek neje Veronikát és fia Miklóst is említik. 4 ' 3 1427-ben Szunyogh Lászlót, Mi­hályt és Pétert nyilvánvalóan az Ugiakhoz so­rolhatjuk, 46 ám ugyancsak nagy a bizony­talanság az 1428-ban említett Szunyogh Mik­lós fia Demeter fiai (Vince, Bálint, Mihály, Albert) kapcsán, akiket ekkor iktattak be a Pest megyei biliéi ingatlanba. 4 ' Annyi mindenképpen bizonyosnak tűnik, hogy Ug a XV. század második felében a ma­gát szentmártonkátai Szunyoghnak nevező család birtoka volt. Egyes vélekedések szerint ugyan a Vezsenyi László szerezte meg, és tiszazugi birtokaihoz, ez által pedig a Veszp­rém megyei nagyvázsonyi uradalomhoz csa­tolta. Ez azonban egyértelmű tévedés, és Hu­nyadi Mátyás kancelláriájának egy hibáján alapulhatott. Vezsenyi László magtalan halála után ugyanis Vázsonyt és tartozékait katonai érdemeiéit Kinizsi Pál kapta meg, és az adomány kapcsán 1470. április 24-én a király meghagyta, hogy a tiszai birtokokra szóló okleveleket az adományozottnak másolatban adják ki. Az utasítás részletesen felsorolta e javakat, amelyek között — Paládics, Tószeg, Vezseny, Bökönye, Bök, Kürt, Sas és Kerek­egyháza mellett — valóban szerepel Ug Külső-Szolnok vármegyei birtok neve is. 4 42 MKA. Dl. 73307. 43 KOCSIS Gyula 1985. 75. o. 44 SZAKÁLY Ferenc 2001. 393. o. 45 BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 129—130. o. 46 BENEDEK Gyula 1990. 258—260. o. (Dl. 11912.) 47 BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 157. o.

Next

/
Thumbnails
Contents