Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban
házat építő lakosnak 10, a régi házakat feljavítóknak 3 évi adómentességet adott." A Vezsenyiekkel való viszály csak lassan enyhült. Feltehetően a végső megegyezés következményének tekinthető az 1427. május 31-i, Ság és Tiszakürt közötti határjárás, aminek során a Vezsenyiek, illetve a garamszentbenedekiek birtokait igyekeztek végleg elkülöníteni. A bejárás a Tiszánál lévő „Wgewrendzegh" zugból indult, majd nyugatnak tartott egy réten és nádason át a Körösér folyóvíz melletti dombig. Innen keletnek fordulva nagy távra megkerülték a Tisza rétjeit, halastavát, majd délkeletre a ság—kecskéi utat érintették. Ettől délre egy tó és révje következett, majd a Tisza folyó révje. A Tiszán átlépve ezután érték el a folyó régi révjét. (Ez arra utal, hogy az előző évszázadokban a folyó medret váltott, és keletebbre vágott magának új utat, ahol új révet kellett létesíteni.) Innen délnek haladva három földjelet is hánytak egymástól nagy távolságra, majd negyedszerre egy mocsárnál és dombnál, ötödszörre pedig egy rókaveremnél tették ugyanezt. Innen délnyugatra egy domb következett, majd nyugatnak jó távra a határ véget ért. A budai káptalan Ság birtokában a garamszentbenedekieket, míg Kürtön Vezsenyi Miklóst erősítette meg. Gyaníthatóan királyi kiküldöttként a határjárás során említették Szunyogh Lászlót, Mihályt és Pétert is. 38 Az egyezséghez ugyan az apátság esetleg nagy reményeket fűzhetett, de a felek 1435ben már újra perlekedtek. A jelek szerint ismét a Vezsenyiek voltak a foglalók. Ekkor 27 jobbágyukat kellett volna elővezetniük, de ezt a bírói döntés ellenére sem tették meg. 39 Olykor a tiszai halászat bevételei is viszály forrásává váltak. 1441 .január 20-án I. Ulászló király a garamszentbenedekiek panaszára tudósította Somosi Lászlót (az ekkoriban feltörő guti Országh család familiárisát, egyben a titeli káptalan lakai és várkonyi tisztjét), hogy Somosi és Sclavus András bíró jobbágyai pár napja a sági határban a Tiszán fogott halakat elvitték, a halastavakat a Tisza túlparti Lakához csatolták, a panaszosokat kitiltották, valamint egy sági lakos 7 disznaját is levágták. 40 1443. március 24-én Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák meghagyták a szegedi várnagyoknak, Seryen-i Orrosnak nevezett Miklós fia Györgynek, hogy István garamszentbenedeki apátot (1438—1455), továbbá annak Hidagai Bálint nevű gazdatisztjét, illetve az apátság sági, csányi és alpári birtokainak népeit I. Ulászló király parancsára védje meg minden hatalmaskodó ellen. Emellett nem vethettek ki élelemadót, csak ha védelmül kérték, sőt tiltották a kunok itteni megszállását is. 41 IV. A Kátai Szunyogh család és a Szentmártonkátai Szunyoghok kapcsolatához Az előbbiekben láthattuk, hogy a környező nemesek birtokfoglalási kísérletei Ság apátsági birtokot érintették. Uggal kapcsolatban semmi ilyesmiről nem tudunk, amiben bizonnyal nagy szerepe volt a helyi uraságoknak, akik erős kézzel intézték e falu ügyeit. Ug 1330 után az azt megszerző Szunyogh András és leszármazottai kezén volt, akik utóbb a birtokról Uginak is nevezték magukat. A feltételezett családtagok közül biztosan a településhez tudjuk kötni 1372-ben András fia Jakabot, 1391-től 1411-ig Miklóst, 1411-ben, 1420-ban és 1427-ben Lászlót, valamint az utolsó alkalommal még Mihályt és Pétert is. Sajnos a családról pontos leszármazási táblázatot nem lehet készíteni, mivel csak az első négy generáció kapcsolódása tűnik biztosnak. Miklóst azonban már nem tudjuk pontosan 37 KNAUZ Nándor 1890.1. 245. o. 38 BENEDEK Gyula 1990. 258—260. o. (Dl. 11912.) 39 KNAUZ Nándor 1890.1. 245. o. 40 MKA. Dl. 13607. 41 ÉRSZEGI Géza 1982. 19. o. (Dl. 13715.)
