Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Nótári Krisztina: A tiszaugi Körtvélyesi-legelő vegetációtérképe és természetességi értékelése

volna sem természetvédelmi, sem gazdálkodási, sem társadalmi szempontból kívánatos. Mindenképp a hagyományos hasznosítási mód, a legeltetés volna a helyesebb, mint a kaszálás, vagy a terület magára hagyása; de csökkentett intenzitással; így a területet a becserjésedés sem fenyegeti. Célszerűen alacsony állatlétszámmal, vegyesen birkával és marhával lenne helyes legeltetni, miközben a szúrós gyomok acatolása is szükséges lenne. Az OC és U4 területek regenerálódása hosszabb időt vesz igénybe; különösen igaz ez a hodályhely hipertróf talajára és növényzetére. A közönséges tarackbúza mint klonáris növekedésű és jó záródást elérő faj nagy rezisztenciát mutat az általa elfoglalt foltra betelepülő fajokkal szemben, így a gyengébb kompetítorok térhódítása nehézségekbe ütközik. Betelepülésük a tarackbúzás részek évi többszöri kaszálásával elősegíthető lenne. Fontos kiemelni, hogy a tájképet nem rontja légvezeték, és ennek így is kell maradnia. Összefoglalás A Duna—Tisza közének egy Tiszántúlra került kis darabja, a tiszaugi Körtvélyesilegelő nagy esztétikai értékű terület. A kiszáradt Ős-Tisza-morotva szegélyezte, sarlólaposokkal és övzátonyokkal tagolt területen járva 5. ábra. Körtvélyesi legelő (Fotó: dr. Tóth Csaba) szinte érezni azt a hatalmas erőt, ami víz képében egykor e terület felszínét formálta. A legelő hatalmas, szabad állásban fejlődött vadkörtéi és cserjecsoportjai a tájképet a Bélmegyeri Fáspusztához teszik hasonlatossá. E tájképi érték megőrzése fontos feladatunk. A terület hagyományos legeltetéses hasznosításának fontos szerepe van ebben, ám intenzitásának csökkentésével a jelenleg főként löszlegelő és cickórós pusztai vegetáció eltolható lenne a feltételezett kiinduló állapot, a löszpusztarét felé, ami biodiverzitását tekintve is egy értékesebb közösséget jelent. A terület edényes növényfajainak Borhidi-féle ökológiai indikátorértékei alapján a talajviszonyok kedveznek a kötött talajú sztyepprétek kialakulásának: a fellelt fajok több mint fele a szárazságtűrő növények és a félszáraz termőhelyek növényei közül kerül ki; 96%-uk euriök illetve gyengén bázikus talajt kedvelő, 61%-a sókerülő. Degradáltságra utal a relatív nitrogénigény-spektrum, a mérsékelten oligotróf termőhelyektől a tápanyagban gazdag termőhelyek növényeiig nagy számban fordulnak elő növényfajok a vizsgált területen. A kis területi arányban előforduló szikes élőhelyek értékes színező elemei Körtvélyes vegetációjának. A hagyományos tájhasználat és a vackorújulat megmaradásának segítése megőrizheti ezt a szép tájképet. 6. ábra. Pusztuló vadkörtefa (Fotó: dr. Tóth Csaba)