Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Albert: Göröngyös úton az első kapavágásig (Töprengés a Széchenyi-Vásárhelyi programot illetőleg)

TIS ZA VILAG III. vagyok barátja. Mert 'foltfoltra' végkép sem egyéb, mint koldusöltöny, mellyet ha egyed visel, nem nagy szerencse, ha pedig nemzet, szégyen " Jelenkorunkban a fogalomzavar időszakát éljük. Régóta használt, meghonosodott fogalmaink átértelmeződnek, legtöbbször feledésbe is mennek. így vagyunk a táj fogalmával is. Helyette teret, térséget, területet — s újabban, szinte divatos túltengessél csak régiót mondunk. Természetesen mind a tájnak, mind a régiónak van létjogosultsága, de a kettő nem ugyan az. A régiót a politika hozza létre statisztikai, demográfiai, szociológiai alapon a maga művi határaival, míg a táj egy hosszú, szerves önfejlődés eredménye. Az ember a táj alakító részese, formálója, hiszen abba beleszületett, azzal együtt él. A Kárpát-medence népeinek sorsát döntően a víz határozta meg. A víz egyszerre volt áldás és átok ezen a tájon. Egyszer ellene, máskor érte kellett küzdeni. Ez a történelmi sorsparancs ezer évekre visszatekintve igaz, de a jövő emberének is megválaszolandó kérdés, megoldandó feladat, örökös küzdelemvállalás. Jelentős dilemmának tartom azt is, hogy a nemzettudatunkban még ma sem épült be kellő mélységben ennek a tudata. Csak kritikus vészhelyzetekben, ár- és belvíz, vagy éppen aszály idején kerül ez az ügy egy ország figyelmének homlokterébe. Némán múlnak el jelentős, emlékezésre alkalmat nyújtó dátumaink. Szeged újjáépülésének 125. évfordulóját is bántó csend övezte. Ez az árvíz által romba döntött város egy emelkedő nemzet és Európa hathatós támogatásával épült fel újra. Kiváló alkalom lett volna akár az együttes ünneplésre is. Erkölcsi szempontból tartom sajnálatosnak azt a képet is, ami a magyar kubikusságról kialakult. A történetírás őket az „agrárproletariátus" szerencsétlen sorsú embereinek mutatja be. Jóllehet, az árvízvédelmi és vasúti töltések több ezer kilométer hosszúságú szelvényeit, hihetetlen erőfeszítések árán, kézi erővel ők hozták létre, ezzel a nemzetépítő tevékenységükkel. Nem elég nekik csak szobrot emelni, a róluk kialakított képet kellene a tisztességes helytállás példájává tenni. Úgy, ahogyan az őket meglátogató Jókai Mór vélekedik róluk: ,,A gátemelés rettenetes munka! Herhdes feladataival vetekedik. Minden munkás előtt tisztelettel hajtom meg fejem, de a Tiszamenti kubikusok előtt levett kalappal haladok végig, mert azok az »Isten munkásak'. Ne feledkezzünk meg az egykori nagyformátumú mecénásokról sem. Erkölcsi szempontból különösen fontos lehet az ő szerepük is ebben a pénzbefolyásolta, de moralitásában 1. ábra. Híres röpiratának a címlapja: Ebben az 1846. januárjában, Pesten megjelent gondolatgazdag írásában fejtette ki Széchenyi István a Tisza-szabályozásával kapcsolatos gondolatait megbillent világunkban. Érthetetlen számomra, hogy miért vész a feledés homályába — példaként említve — Sina Simon György érdeme, hiszen ez a görög származású bécsi kereskedő és bankár kora egyik leggazdagabb embereként bőkezűen adakozott különféle nemes célokra, köztük a magyarországi vízrendezéssel, folyószabályozással és vasútépí2 Gr. Széchenyi [.: Hszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg. Pesten, 1846. 14. o. 3 Dunka S.—Fejér L.—Vágás I.: A veritékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története. Budapest, 1996. 124. o.