Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Kovács Sándor: A 2006. március-május havi árhullám levonulása a Közép-Tiszán

14. ábra. Vízhozamgörbék a Tisza, Szolnok szelvényben olyan állapotban kell tartani, hogy az érkező mértékadó vízhozamokat biztonságosan le tudja vezetni. Ez csak akkor biztosítható, ha a nagyvízi medret határoló létesítmények állapota és a nagyvízi meder vízszállító és tározó képessége megfelel az előbbi feltételeknek. A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon 2000 év őszén elindított kutató, elemző, modellező munka, ezen belül a nagyvízi mederben az elmúlt 120 évben lezajlott változások vizsgálatának eredményei, tanulságainak hasznosítása elősegítheti e program kidolgozását. A vizsgált időszakban, a nagyvízi meder változásai (feliszapolódás hatása a középvízi mederre, a hullámtér és az övzátonyok emelkedésére, az árvízi meder területének és tározó kapacitásának változása, a hullámtéren megépített mesterséges létesítmények és a területhasználat—módosulás), és azok mértéke részben rámutatott az árvízszintek emelkedésének okaira. Az okok teljes körű feltárásával (felszínsüllyedés, az érkező vízhozamok változása, a közvetlen vízgyűjtőről beemelt belvizek mennyisége, az alsó Tisza szakasz állapota, stb.) kaphatunk megalapozott magyarázatott az árvizek gyakoriságának növekedésére, és a vízszintek emelkedésére. A vizsgálatok egyik legfontosabb tényezője a vízhozam mérések elemzése volt. A szolnoki szelvényben 1895, 1932, 1970,2000. és a 2006. évi árhullámok idején végzett vízhozammérések eredményeiből szerkesztett hurokgörbéket a 14. ábrán mutatjuk be. Az 1932. évi maximális vízhozam 140 mVsec-al volt kisebb, mint 1895-ben, viszont a tetőző vízállás 67 cm-el magasabb szinten következett be. 1895 és 1932 között 37 év telt el. Ez alatt a közel négy évtized alatt a Közép-Tiszán, a hullámtér szabályozottabbá tétele érdekében új, az előzőeknél lényegesen rövidebb töltésszakaszok épültek, ezzel viszont lecsökkent a hullámtér tározó képessége. A közelmúlt árhullámai során az addigi maximumoknál lényegesen magasabb tetőzési szintek alakultak ki. A meder vízszállító képességének romlását nagyon jól szemlélteti a 15. ábra. Látható, hogy 2006-ban az 1970. évihez hasonló esésviszonyok mellett, ugyanazon vízhozamnál több mint 100 cm-rel maga-