Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

IN MEMORIAM - Domokos Tamás: Dr. Bába Károly (emlékezés)

ját megszabó tényezőkkel, aljzatok szerepével, nehézfém-szennyeződésük mértékével. A szárazföldi fajok esetében elsősorban azok szezonális cönózisát vizsgálja. Tanulmányozza a fitocönózis és a malakocönózis kapcsolatát is. Tisztázza a mikroklíma szerkezeti karakterisztikákat befolyásoló szerepét, a kiöntések és az antropogén tényezők (elsősorban az erdészeti tevékenység) hatását. Összehasonlító faunisztikai, ökológiai kutatásai során nem idegen számára a matematikai módszerek (klasszifikáció, ordináció,...) alkalmazása. Közel negyed évszázadig foglalkozott a malakogeografiai csoportok elhatárolásával. Igyekszik felhasználni azokat az elképzeléseket, törvényszerűségeket; amelyeket más állattörzsek kutatása során ismertek fel, írtak le. Nem meglepő, hogy a kutatástörténet sem idegen számára. Terepmunkája során mindig bizonyította felkészültségét. Nyugodt, megfontolt és kitartó volt az egyeléses, a tömeg és a kvadrátos gyűjtések során. Ez utóbbi „abszolút" módszerrel a minták ezreit dolgozta fel nagy-nagy türelemmel. A sztoikusságának és korrektségének, gyakorlati érzékének köszönhette, hogy szívesen vettek részt malakológus és más tudományterületen dolgozó kollegái (Andó M., Bagi [., Domokos T., Ferencz M., Fűköh L., Gallé L., Kondorossy P., Kovács Gy., Podani J., Sári D., Sárkány-Kiss A., Szabó S., Szekeres M., Tóth I. Zs., Tóth T., 2. ábra. Bába Károly köszöntése 70. születésnapján (Békéscsaba. 2005) (Fotó: Domokosné Megyést Eva) Varga A., Wagner M., Zseni L.) az általa irányított projektben, vagy mások által szervezett és az ő részvételével folyó kutatásokban. 3. ábra. Bába Károly előadást tart a XXX. Magyar Malakológus Találkozón (Békéscsaba, 2005.) (Fotó: Domokosné Megyést Éva) A közös munkák megszervezésében mindig tudta, hogy kitől mire számíthat, kivel tudja koncepcióját kiteljesíteni. (Vonzódott az újdonságokhoz, az új megközelítésekhez.) Kommunikativitásával függ össze, hogy a nagy levelező hírében álló kollegák közé tartozott. (Leveleinek össztömege kg-okban mérhető!) Apró-cseprő intrikáktól, pitiáner dolgoktól arisztokratikusán távol tartotta magát, de a neki tett ígéreteket könyörtelenül és szenvtelenül bevasalta. Munkái nagy részére jellemző, hogy azok szövedékként kapcsolódnak egymáshoz, s bár nem fedik le a vizsgált témát teljesen, lehetőséget kínálnak az általános következtetések viszonylag közeli, és viszonylag jó valószínűséggel bíró levonásához. Ideáihoz szívósan ragaszkodott. Tudta, hogy sok az olyan drukker, akit csak a „Ha én nem, akkor ő se!" szándék vezérel. Mások számára koncepciói nem mindig voltak közérthetőek. 0 azonban türelmesen kivárta a megalapozott reakciók megérkezését, a hullámok elcsitulását. A feledékenység fátylát borította az egész próbálkozására, ha úgy érezte, hogy rossz utat választott. Habitusára jellemző, hogy élete során csupán egyetlen emberrel nem tudott „zöld ágra" vergődni. Igyekezett szaktudományának legújabb eredményeit megismerni. Rendszeresen részt vett a különböző hazai és külföldi konferenciákon, kongresszusokon (Genf, Milano, Amsterdam, Perpignan, Budapest, Edinburgh, Novi Sad, Tübingen, Parma, Helsinki, Cluj Napoca, Uzshorod, Sam Mare, Vigo, Salz-