Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba: A Tiszazug kunhalmainak állapotfelmérése

részt megvizsgáltuk a felszínüket, található-e rajtuk régészeti leletanyag. Másrészt irodalmi adatok felhasználásával megnéztük, melyik és összesen hány halmon folyt eddig hivatalos, legális régészeti ásatás. A régészeti leletanyagot természetesen csak akkor találhatunk a felszínen, ha a halmot valamilyen bolygatás érte. Itt első helyen kell említeni a szántást, az ekevas ugyanis kiforgatja a leleteket a mélyből. A beleásás és megbontás rétegfalát tanulmányozva szintén régészeti információkhoz juthatunk, mint a Bábahalom és a Csárda-halom esetében. A zárt gyeptakaróval borított halmok régészeti szempontból nem informatívak. Felszíni leletanyagot (csontdarabkák, cseréptöredékek, paticsdarabok) hét halmon (a felmért halmok 27%-án) találtunk, ami bizonyítja, hogy ezek a halmok többnyire a lakódomb (teli) típusba tartoznak. A szántott halmok másik részén nem találtunk semmilyen régészeti anyagot, ami azt mutatja, hogy ezek őrhalmok lehettek, illetve olyan sírhalmok, amelyeknél az alaptemetkezést követően nem történt utólagos beletemetkezés. A Jász-Nagykun-Szolnok megye régészeti topográfiai adatbázisa alapján az alábbi halmok felszínén, illetve azok előterében található ismert korú régészeti leletanyag: Cserkehalom — őskor; Kettes-halom — őskor, szarmata, gepida, középkor; Kása-halom — őskor, neolit, vaskor, római kor, szarmata, középkor. A Tiszazug területén két halom esetében történt régészeti feltárás: 11. ábra. A régészetileg feltárt híres Zsidóhalom (Nagyrév) bronzkori teli tájképileg értéktelen a felszíni zavaró tereptárgyak miatt (Fotó: Tóth Cs. 2007) 12. ábra. Kultikus jelentőségű' madár alakú edény (ún. aszkosz) a Zsidó-halom (Nagyrév) bronzkori telepről (Fotó: Kozma Károly) A Nagyrév határában fekvő Zsidó-halom a régészeti irodalomban jól ismert középső bronzkori tell, a nagyrévi kultúra névadója. A halom első feltárására az 1860-as években, az utolsóra pedig az 1980-as években került sor. A teli két részből áll, amelyek összkiterjedése kb. 350-400 x 100-150 méter. A települési gócok jól illeszkednek az elhagyott Tisza meder partvonalához. Leletanyaga a hatvani és a nagyrévi kultúrához tartozik. Jellegzetes bronzkori kerámiájuk a lekerekített hasú, zömök, kettős kónikus oldalfiiles, esetenként bordákkal is díszített kancsók-korsók. Ebből a halomból került elő egy madár alakú edény (aszkosz), amely kultikus jelentőséggel bírhatott. A bronzkori leletek mellett szarmata és Árpádkori cserepek is előkerültek a teliből. A másik feltárt halom a Tiszasas határában emelkedő Kéményhegy/Kémény tető, amely négy különböző lelőhelyből áll. A feltárására szintén az 1980-as években került sor. Az ásatás során neolit, bronzkori, szarmata és Árpádkori leletek kerültek elő. A kunhalmok egyéb kultúrtörténeti értékei Jász-Nagykun-Szolnok megyében 16 olyan halom található, amelyek a régészeti értékeken kívül egyéb kultúrtörténeti nevezetességgel rendelkeznek (Tóth Cs. 2007). Ezek a halmok többnyire nevükben őrzik a hozzájuk kötődő monda, legenda, vagy történelmi