Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Faragó József: Martfűi fogoly az adriai „Gulágon"

^ kat hatékonyabb munkára készítették fogva tartóik. Egyre azt ismételgeti, hogy ami a szigeten történt, azt nem lehet elfelejteni. Apró makettjei nem csak a szemléltetést, de talán a történtek feldolgozását is szolgálják. Persze, a dokumentáció is fontos. A volt foglyok attól tartanak, feledésbe merül, ami velük itt történt. Pál Alfréd festőművész döbbenetes tusrajzokat mutat a tábori életről, és élénk taglejtésekkel magyarázza, hogyan fordította meg az életét, de egyúttal művészi látásmódját is Goli otok. Beszéd közben indulatba jön, s lecsúszik öléből az induláskor vásárolt könyv, Ante Zemljar poszthumusz novelláskötete. Zemljar volt talán a legismertebb fogoly, akinek számos írását „ihlette" Goli. Nem véletlen, hogy a volt politikai foglyok társasága ma Ante Zemljar Egyesület néven működik. Az egyesület, melynek Horvátországban, Szerbia-Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, Magyarországon, Szlovéniában és Olaszországban élő tagjai azért küzdenek, hogy kegyeleti emlékhely legyen az egykori börtönszigetből, évente egyszer összegyűlnek Krk szigetén, s egyetlen napra áthajóznak rabságuk színhelyére. Sokan nem jöhetnek. Van, kit a betegség gátol, más nem szívesen utazik a darabjaira szakadt egykori Jugoszláviában. És hát sokakat már csak özvegyeik, gyerekeik képviselnek.