Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Faragó József: Martfűi fogoly az adriai „Gulágon"

valaki Goli ótokra kerüljön. Vladimir Bobinac meséli, hogy vele együtt raboskodott a börtönszigeten egy borbély. Neki csak az volt a bűne, hogy amikor Tito és Sztálin viszonya megromlott, megírt két levelet. Az egyiket Titónak, a másikat Sztálinnak címezte. Arra kérte őket, hogy a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit szem előtt tartva béküljenek ki. Levelenként egy évet kapott, így két esztendőt kellett Golin letöltenie. A volt politikai foglyok szervezetének névadójáról, Ante Zemljarról mesélik, hogy jóval a szabadulása után egyszer megkérdezte a börtönsziget egyik volt parancsnokát, Jevto Sasicsot: — Mondja, tábornok elvtárs, hány ember volt ezen a szigeten, aki valóban a politikai ellenzékhez tartozott. Azt a választ kapta: — Körülbelül 5 százalék. A titói rendszer politikai ellenségeit, a volt usztasákat, illetve a korábbi államrend főtisztviselőit — azt a bizonyos 5 százalékot — teljesen elkülönítve őrizték Goli ótokon. Egy hatalmas bányagödörben építették fel a barakkjukat, s miután őket átnevelhetetlennek, javíthatatlannak ítélték, senkivel sem érintkezhettek. Gyakorlatilag ki sem jöhettek a gödörből. Opancsár Márton pontosan tudja, hogy miért börtönözték be: — Mi régi kommunisták, harcosok, katonatisztek, a legbizalmibb emberek voltunk, s nem akartuk azt a rendszert szolgálni, amelyik hátat fordított a szocializmusnak. Mi el mertük mondani: nem hisszük, hogy Szovjetunió el akarja foglalni Jugoszláviát. Hiszünk abban, hogy a Szovjetunió, az az ország, amely velünk együtt legyőzte a németeket, továbbra is baráti baráti ország. Az egész generációnk tragédiája, hogy harcoltunk a fasizmus ellen, s a győzelem után 3 évvel a vezetőink összevesztek a szovjet vezetőkkel. Nekünk internacionalistáknak az új titói irányvonal nem volt elfogadható. Nos, a bűnünk annyi volt, hogy elmondtuk a véleményünket. Természetesen álmunkban sem gondoltuk volna, hogy alig néhány évvel a háború után a politikai meggyőződésünkért a saját elvtársaink bebörtönöznek minket. — Volt egy orosz emigráns is köztünk — emlékezik Opancsár Márton —, egykori fehérgárdista, aki azért került a börtönszigetekre, mert a második világháború, a fasizmus elleni győzelem után nem volt hajlandó elítélően nyilatkozni a szovjethatalomról. Ott halt meg a rabságban. Levelek és évek — A szüleim a bebörtönzésemkor már nem éltek. A feleségem elvált tőlem, s Belgrádba költözött a kislányommal. Ott később újból férjhez ment. A testvérem érdeklődött utánam, de ő sem tudta, hogy 18 évre ítéltek — meséli Opancsár Márton, majd így folytatja: egyszer megkérdezett egy börtönparancsnokot, egy ismerős őrnagyot, hogy „mi van Mártonnal, már 4 éve raboskodik, mikor engedik ki"? Akkor azt a választ kapta, hogy „Mártonnak nincs esélye a szabadulásra, mert nem tudja elfelejteni Sztálint". De akkor sem mondták meg neki, hogy hány évet kaptam. Persze, akkor sem lett volna nyugodtabb, ha megtudja, hogy 18 év az ítéletem — amiből végül is 7 esztendőt kellett letöltenem. Mi katonatisztek, egykori partizánok kaptuk a legsúlyosabb ítéleteket. Pál Alfréd festőművész kétszer is volt Golin, majd négy évet húzott le a börtönszigeten. Mint mondja, ők, a politikai elítéltek viszonylag kisebb büntetéseket kaptak, általában 6 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztésekre ítélték őket. Ám Golin úgy működött az átnevelő rendszer, hogy ha a parancsnokság szükségesnek gondolta, visszatarthatta az elítélteket. 0 olyan esetről is tud, hogy valaki 6 hónapot kapott, de végül 6 évig raboskodott, s az otthoniak semmit sem tudtak a sorsáról. Vladimir Bobinac ma is őrzi az egyetlen levelet, amit a börtönévei alatt kapott. Ebben az édesanyja azt írja: „Drága egyetlen fiam, örömmel olvasom, hogy jól vagy..." — Édesanyám azért írta ezt, mert kapott tőlem egy tábori levelezőlapot, amiben azt írtam: „Ne aggódjatok, jól vagyok. Vlado" Persze, megmondták, ha mást írok, nem kézbesítik a levelet. Hozzátartozik a levél történetéhez, hogy a szüleim Krk szigetén laktak. En a szomszédos Goli ótokon raboskodtam, de ők ezt nem tudták. Nekik egy zágrábi postafiókot adtak meg börtöncímnek. Ma is