Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba: A Tiszazug kunhalmainak állapotfelmérése

területén előforduló kunhalmok kataszteri nyilvántartásba vételét, majd ezután az értékesnek tekinthető, veszélyeztetett halmok gyakorlati védelmének kidolgozását. A kataszterezési munka 2002 tavaszán befejeződött. A Tiszazug esetében a '80-as években felmért 16 kunhalom került be az országos adatbázisba. Az irodalmi és térképi forrásokat tanulmányozva döntöttem a terület újbóli terepbejárása mellett, ugyanis a közel 30 éve felmért 16 tiszazugi kunhalom mellett közel 10 halom meglétét gyanítottam. A jelenlegi munkát nagyban segítette a könnyen hozzáférhető, különböző méretarányú katonai térképlapok és digitális térképi állományok megléte. Ezek a térképi források a '80-as évek elején titkosítás alatt álltak, vagy nem léteztek, így nem véletlen, hogy Tóth Albert munkájából kimaradt néhány kunhalom. A kunhalmok felmérésének módszerei A Tiszazug nyugati és déli határát a Tisza és a Hármas-Körös egyértelműen kijelöli. Az északi és keleti határa már nem egyértelmű, ezért északi irányban a Martfű—Mezőtúr közötti műútig, míg keleti irányban a Nagykunsági-csatornáig vizsgáltam a kunhalmokat. A halmok terepi felkutatásához és azok abszolút magasságának megállapításához l:10.000-es és l:25.000-es méretarányú EOTR topográfiai térképlapokat, míg a földrajzi koordináták (EOV) meghatározásához GPS műszert használtunk. A halmok állapotfelmérése egy 24 pontból álló kataszteri adatlap alapján történt (Tóth Cs.—Kozák J. 1998). Ezen az adatlapon rögzítettük a halmok nevét, esetleges szinonim nevét, földrajzi koordinátáit, a település és a határrész nevét, a halom alapjának oldalhosszúságát, az abszolút és a relatív magasságát, a halom test épségét, avagy megbontottságát, a halom felszínén található objektumokat, növényzeti és az esetleges gazdálkodási típust. Az adatfelvételi lapon a továbbiakban megadtuk a halmok 500 m-es környezetében lévő területek gazdálkodási típusait, az ott található objektumokat és azok égtáji irányait. Végül az irodalomtörténeti, kultúrtörténeti és régészeti, növény- és állattani információk kerültek feljegyzésre. Az adatlapok feldolgozását és kiértékelését Microsoft Excel és ArcView GIS szoftver segítségével végeztük el. A felmérés eredményei A kunhalmok földrajzi helyzete, számuk A Tiszazug a Duna pleisztocén hordalékkúp-síkjára épült tökéletes ártéri síkságnak tekinthető (Marosi S.—Somogyi S. 1990). A területén található kunhalmok látszólag szabálytalan elrendeződést mutatnak. A valóságban azonban a domborzati adottságokhoz igazodva, többnyire az alacsony árterek fölé emelkedő magas árterek (87—90 mBf) peremén, az elhagyott Tisza és Körös morotvák szegélyén, valamint az ENy—DK-i csapású, 2—4 méter relatív magasságú félig kötött futóhomokformák (pl. garmadák) tetején emelkednek a kunhalmok. A szűkebb értelemben vett Tiszazug területén a legelső katonai térképek összesen 34 halmot tüntetnek fel, mára ezekből 26 maradt fenn. Az eltűnt nyolc név nélküli halom valószínűleg kis kiterjedésű, alacsonyabb kurgán vagy őrhalom lehetett, amelyek az emberi gondatlanság áldozatává váltak. A halomtestek állapota Az elsődleges vizsgálati szempont, a halomtestek antropogén geomorfológiai adottságainak meghatározása volt. Ez alapján a halmokat öt kategóriába soroltuk: ép, megbontott, roncsolt, elhordott halmok és halomhelyek.