Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század)

vétkezés előhírnökei, de ügyrendjüket központilag „tanácsolt" elvek szerint alakítják ki. Természetesen az ország különböző tájain ez a változás nem azonos tempóban, mélységben és eredménnyel ment végbe. Annak ellenére, hogy a Tiszazug a vízszabályo- zásoktól is erősen érintett terület volt, zárvány jellege, csekélyebb anyagi ereje miatt az ország és az Alföld tájaihoz képest lassabban és több régi vonást megtartva húzódik át a huszadik századon. Elmosódottabbak a változások határvonalai, lassabb és szervesebb az átalakulás. Mivel eléggé szép számú publikációjelent meg a Tiszazug állattartásával kapcsolatban, s ezek között sok a mélyfúrásszerű részletes leírás, jelen cikkemben apró részletekbe nem kívánok belemenni, csupán a kirajzolódó és egymást váltó korszalegeltetés, a szaporítás, az állategészségügy kok fő jellemzőit és a korszakra jellemző rendje); részben ugyan spontán alakulatként tendenciákat rajzolom meg.

2 megjelennek a tej szövetkezetek, mint a szöLegelteíő és istállózó állattartás klasszikus korszaka a Legeltetési Társulat irányításával A művelési ágak arányának megváltozása A paraszti állattartás klasszikus kora a XX. század első hat évtizedét tölti ki. Nem tekinthető egyáltalán mozdulatlan, változás nélküli időszaknak, hiszen a század első két évtizedében fejeződnek be nagyjából azok a folyamatok, amelyek a vízszabályozásokkal, a jobbágyfelszabadítással, a birtok elkülöníté2 A már többször is idézett Major Bálint a XIX. század végi állapotot kisded munkájában nem részletezi, mint mindenki által ismert dologra hivatkozik, néhány megjegyzése azonban mégis fontos igazodási pontot jelent. A később keletkezett munkák a tiszazugi községek pásztorkodásának, állattartásának egy-egy vonását olykor részletekbe menően mutatják be, ami egy nagyobb, egész területet érintő képbe mélyfúrásként jól beilleszthető, illetve érvényességi határa pontosan megvonható. Az állattartó gazdaságok üzemtípusait, a nagyrévi soros legeltetés rendjét, a legelőnevek tanulságait, a legeltetési társulatok átalakulását, működését és szerepét a paraszti állattartásban, az állattartás ártéri gazdálkodásból való visszaszorulásának folyamatát és maradványait, a pásztorkutya tartását, a kertességnek, mint az állattartás egyik bázisának felszámolódását, a telek elrendezést, a kerekólak részletes bemutatását, az állatgyógyítás és a hiedelmek élő gyakorlatát és emlékét alapos néprajzi tanulmányok örökítették meg gazdag illusztrációs anyaggal. Külön meg kell említenünk több helytörténeti (Csépa, Cibakháza, Tisza föld vár), gazdaságföldrajzi, illetve szociológiai munkát, amelyek támaszkodva a publikált statisztikai irodalomra, illetve azzal kiegészítve főként az 1950-1980 közötti időszak változásainak rajzát, állapotát és jellemző tendenciáit tárják fel. Gazdag fénykép- és kéziratos anyag áll még rendelkezésünkre, amelyet kiegészítenek a múzeumokban őrzött tárgyi emlékek, illetve Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz lapjai, s a Tiszazug földrajzi neveinek publikált gyűjteménye, s a hozzá tartozó előpublikációk. — A Tiszazug néprajzi irodalmához és a kéziratos anyag egy részéhez lásd: BERECZKII., 1981. a. 1. ábra. A Tiszazug községei (Szert: Túri Zoltán)