Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Urbán László: A mezőgazdaság nagyüzemi átalakításának hatása Tiszaföldvár és környéke szőlőtermelésére
sikerült megállítani. Az első lépést a csemegeszőlő termőterületének növelésére irányuló —járási szintű — 20 éves terv jelentette, majd a 70-es évek közepétől,, néhány tiszazugi termelőszövetkezet nagy erőfeszítéseket tett a környék szőlőtermesztési hagyományainak felelevenítésére, az ágazat stabilizálására''. 70 Egy 1981-ben megfogalmazott értékelés szerint „hosszú vajúdás után megoldásához közeledik a tiszazugi szőlők rekonstrukciója " a termelőszövetkezetek által állami támogatás és hitel segítségével folytatott újratelepítés eredményeként. 1 A 80-as évek tudósításai már a termelőszövetkezetek újtelepítésű szőlőültetvényeiről adtak hírt. A megyei sajtó 1987-ben arról írt, hogy a csépai Tiszamenti Tsz-ben „az 1976. január elsejei egyesülést követöleg a régi szórványszőlőket kiszántották és új, nagyüzemi művelésre alkalmas fajtákat ültettek helyettük"; 12 év alatt 440 hektár szőlőt telepítettek, így a közös gazdaság szőlőterülete elérte az 558 hektárt. 7 " Az 1977-től 1982-ig telepített nagyüzemi művelésű szőlő területét a cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Tsz esetében száz, a nagyrévi Tiszazug Tsz-nél pedig 330 hektárban határozták meg. 73 A mennyiségi változás minőségi átalakulással párosult. „A hatvanas években itt körös-körül csak kisparcellák voltak, minden fél holdon más és más fajtát talált az ember. Most már 496 hektáron nagyüzemileg gépi művelésre, szüretelésre alkalmas szőlőt talál ezen a vidéken. És ez a felújítás mind hat év alatt történt" 14 — mondta 1983-ban a nagyrévi Tiszazug Tsz szőlészeti ágazatának vezetője. Az újtelepítésű csemegeszőlőknél a 70-es évek elején kordonos művelési módot vezettek be. 75 Az évtized második felében Csépán és Nagyréven megkezdett szövetkezeti telepítések többsége „alacsony vagy közepes huzaltámos, 240—300 cm közötti sortávol, r„76 sagu . Az új telepítésekkel változás kezdődött a fajtaösszetétel tekintetében is. „A nagyüzemi művelésre alkalmas hagyományos fajták mellett meghonosítottak olyan, a mai borászati igényeknek és fogyasztói keresletnek megfelelőket, mint például a Kékfrankos, a Kunleány, a Zalagyöngye és számos még csak kísérleti termesztésben lévő, tehát csak számmal jelölt, de ígéretes szőlőféléket is "— írta a korabeli sajtó a cserkeszőlői Magyar— Román Barátság, a nagyrévi Tiszazug és a cibakházi Vörös Csillag Tsz-ről. 7 A Tiszaug—Tiszasas térségében 1976-ban befejeződött 165 hektáros telepítésből 52 ha olaszrizling, 40 ha rizlingszilváni, 24 ha Irsai Olivér, 31 ha kékfrankos és 18 ha kövidinka volt. 78 Bár a bemutatott adatok nem adnak teljes képet az áttekintett időszaknak a témára vonatkozó történéseiről, összességében ezek alapján mégis megállapítható, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi átalakításának negyedszázados folyamata nyomán — mennyiségi és minőségi változásokat is mutatva — a tiszazugi szőlőtermelés jellege lényegesen megváltozott. A XX. század közepén az ültetvények még csaknem teljesen a kisgazdaságokhoz tartoztak, három évtized múltán viszont az ágazat domináns elemét már a nagyüzemi szőlőművelés képezte. 70 SZLANKÓ (1971) i. m. 102. o.; Szolnok Megyei Néplap 1982. október 30., 3. o. 71 SZLANKÓ (1981) i. m. 189. o. 72 Szolnok Megyei Néplap 1987. július 25., l.o. 73 Szolnok Megyei Néplap 1982. október 30., 3. o. 74 Szolnok Megyei Néplap 1983. szeptember 24., 3. o. 75 SZLANKÓ (1971) i. m. 102. o. 76 SZLANKÓ (1981) i. m. 190. o. 77 Szolnok Megyei Néplap 1982. október 30., 3. o. 78 SZLANKÓ (1981) i. m. 190. o.
