Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
KÖNYVISMERTETÉSEK - Derékba tört dallamok - Válogatás Balogh László verseiből (Kaposvári Gyöngyi)
15-én izgatás bűntette miatt három évi börtönre ítélte a Legfelsőbb Bíróság. 1959 tavaszán szabadult. A börtönben töltött évek nagyon megviselték. Tanári munkát nem kapott, tíz évig nem engedték tanítani. Magántanárként, napszámosként, általános laborasszisztensként dolgozott. Kutatóalkat lévén nyelvjárási, néprajzi tanulmányokat készített, megörökítette Szamosszeg hagyományait. 1970-ben végre tanári állást kapott, magyart és németet tanított a rohodi általános iskolában, honismereti szakkört vezetett, ő volt a községi könyvtáros, és nyelvészeti kutatómunkát is folytatott. Megpróbálta összegyűjteni az egykor Tiszaföldváron írt verseit, amelyek végül a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság révén kerültek vissza hozzá mint egykori bűnjelek. Ezekből állította össze a Derékba tört dallamok című kéziratgyűjteményt. A rendszerváltás új lendületet adott irodalmi alkotókedvének. 1990. január l-jén kezdte írni verseit egy 200 oldalas füzetbe kézírással, sorszámozva. Huszonnyolc verse ceruzával írt, bekarikázott, külön sorszámot is kapott. Az első oldalon, ugyancsak ceruzával azt jegyezte meg: „Ezeket a verseket soha ki nem adják, mert túlságosan őszinte és korhű. " (A kötetben e művek is szerepelnek.) 1990 januárjában született Hiszek... című versét ő maga emelte ki alkotásai közül egyes számmal jelölve: Hiszek az emberben, az ember szavában, szavak igazában, igazak tettében, tettek sikerében, siker szépségében, szépség örömében. Örömtől nevetek, én is boldog leszek. — Mert ez csak így megyén. Add Isten, így legyen! 1992. január 8-án megjelent a szolnoki Új "Néplapban Megbocsátó üzenet Tiszaföldvárra című írása. 1996. április 19-én hunyt el Balogh László tanár úr. Szamosszegen temették el az édesanyja mellé. Volt tanítványa, Takács Zsuzsa elkérte a hagyatékában lévő kéziratokat a tiszaföldvári múzeum számára, ahol az adattár becses darabjai. Tiszaföldvári diákjai nem feledkeztek meg róla. Megyek (Mikor hajdanvolt tiszaföldvári diákjaim meghívtak a 35 éves érettségi találkozójukra) Megyek oda, ahová hívnak, hol meghallgatnak, nem megszidnak, a múltba, ahol nézni mernek, s tettemből ezt-azt elismernek. Megyek, ahová visszavárnak, honnan már eltűntek az árnyak, ahol a hosszú sötét évek után fellobbantak a fények. Megyek oda. hol ifjan éltem, oda. ahol még él emlékem, oda, hol véndiákok várnak elaggott, öreg véntanárnak. Odamegyek, ahol szeretnek, hol bársonya van a kezeknek, ahol mosollyal simogatnak, és melege van a szavaknak. Odamegyek, mert szívem vére ott lel rá igaz ütemére, mikor a szívünk összedobban, a régi megkopott padokban. Rohod. 1992. augusztus 17. 2006 őszén Tiszaföldváron két ötvenéves évfordulót ünnepeltek: a forradalom évfordulója mellett megemlékeztek arról is, hogy ötven éve alapította dr. Varga Lajos a Tiszazugi Földrajzi Múzeumot. E két évfordulóhoz kapcsolódva tisztelegnek Balogh László tanár úr előtt is válogatott költeményeinek megjelentetésével. Verseskötetének kiadásával, tragikus sorsának felidézésével járulnak hozzá ahhoz, hogy méltóképpen emlékezzenek azokra a tiszaföldváriakra, akiket 56-os múltjuk miatt bebörtönöztek, elüldöztek, lehetetlenné tettek. dr. Kaposvári Gyön gyi
