Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

menekülni kezdtek. A repülő a református templom felől újabb kísérletet tett, és végül a katolikus templomnál, az út hosszában ereszkedett mélyrepülésbe. Lövés azonban egyik alkalommal sem dördült el. Érdekességként említjük meg, hogy Tiszakécskét és Tiszaföldvárt már a forradalom idején is összetévesztették a sortűzzel kapcsolatosan. Ugyanis 1956. november l-jén a Szolnoki Damjanich Rádió rövid közleményben emlékezett meg a tiszaföldváriak csendes gyászáról.

66 Úgyszintén keveset tudunk az 1956-os forradalom egyetlen tiszaföldvári hősi halottjáról, Szénási János 20 éves lakatos elhalálozásának körülményeiről, noha rokonai, ismerősei bizonyára élnek még, és talán bővebb információkkal rendelkeznek róla. Szénási a Szolnoki Vasipari Vállalatnál dolgozott. November 3-án vöröskeresztes élelmiszerszállítmányt kísért Budapestre. Munkatársai elmondása szerint bekapcsolódtak a november 4-én újból megkezdődött harcokba. A tiszaföldvári fiatalember két lövést kapott és sérüléseibe belehalt. A békásmegyeri temetőben a Békásmegyeri Forradalmi Tanács temettette el. Állítólag katonaruhában helyezték végső nyugalomra, jóllehet nem teljesített katonai szolgálatot.

67 Kizárólag levéltári iratok alapján a forradalom résztvevőinek emberi magatartásáról és jellembeli tulajdonságairól nem lehet és nem is szabad sommás következtetéseket levonni. A visszaemlékezések sokszor pontatlan adatokat tartalmaznak ugyan, ám a kor hangulatát, a forradalom és a megtorlás időszakának légkörét, s nem utolsósorban az abban szerepet játszott egyének mentalitását, emberséges vagy éppen embertelen magatartását plasztikusan tükrözik. Pallavicininé Andrássy Borbála az 1990-es évek elején könyvsikernek számító kitelepítési naplójában számos helyen említi Bódi Imre besenyszögi tanácselnökkel való találkozását, kitérve annak modorára és viselkedésére.

68 Bódit 1953 elején Tiszaföld várra helyezték. Ám itteni működéséről, csakúgy mint ellenfeleinek — az 1956-ban alakult forradalmi tanács tagjainak és a község többi, jelentősebb szerepet betöltött lakosának — tetteiről a gimnázium jubileumi évkönyvében megjelentetett 56-os részletek kivételével nem maradt fenn hasonló, személyes hangvételű visszaemlékezés. Múltunk teljesebb megismerése csakis az írásos források és az emlékezet szintézisével válhat lehetővé. Az idő viszont gyorsan múlik és a szemtanúk sajnos egyre fogyatkoznak. A kutatóknak, foglalkozzanak bármilyen szinten a múlttal, mindig objektivitásra, az események elfogulatlan interpretálására kell törekedni. Egyes emberek tetteiből nem szabad az azonos politikai irányzathoz tartozó valamennyi személy jellemére és belső tulajdonságaira következtetni. 1956-ban Tiszaföldváron a sztálinista, rákosista funkcionáriusokkal az MDP számos tagja szembefordult. A községi vb-elnök és a párttitkár által összeállított Emlékeztető az „ellenforradalmi" eseményekben részt vevő párttagok és tanácstagok nevét a felelősségre vonás szándékával külön kiemeli: Nyilas Károly, Óra István, Gaál Péter, Gaál Péterné, Porkoláb József az MDP, Cseuz István, Lénárt Ferenc és Gyarmati Ferenc a községi tanács tagjai voltak. Bizonyára baloldali nézeteket vallottak, mégis a forradalom oldalára álltak. Sajnos gyakori jelenség, hogy egyesek politikai nézeteiket szeretnék történelmi eseményekkel alátámasztani, jóllehet múltbeli viszonyaink teljesen eltértek jelenlegi helyzetünktől. 1956-ban egy idegen szuperhatalom brutális katonai erőszakkal verte le a szinte egységes magyar nép felkelését. Ma parlamentáris demokráciában élünk, annak ellentmondásoktól sem mentes sokszínűségével együtt, mégis szabadon, magunk által választott politikai körülmények között. A múltat persze meg kell ismernünk, hogy tanulságait a régi latin mondás szerint hasznosítani tudjuk: História est magistra vitae\ 66 JSZML XXXV. 61. fond, 1. fondcsoport, 1956. 19. őrzési egység 67 JSZML XXIII. 604. 23/1957. — Kalóz Sándor az írásbeli, hivatalos jelentés tartalmától eltérő értesülést szerzett a tiszaföldvári fiatalember hősi haláláról. Elmondása szerint az élelmet szállító teherautó a pesti oldalon, az Üllői úton kereszttűzbe került, s itt kapott halálos lövést Szénási János. Amennyiben ez a verzió igaz, akkor kizárt, hogy Szénási a harcokban részt vett volna. 68 PALLAVICINI-ANDRÁSSY Borbála kitelepítési és 1956-os naplója. Szerk.: DETRE Józsefné. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1990. 282 o.