Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

törvénytelennek minősülő eszközöktől sem riadtak vissza. Bódi Imre vb-elnök, Bódy József tsz-elnök és Faragó János párttitkár az újságból értesültek, hogy a minisztertanács az ,,üldözötteknek" pénzbeli támogatást biztosít, vagyis azoknak a funkcionáriusoknak, akiket a forradalom idején valamilyen anyagi veszteség ért. Ekkor írtak a kormánynak, kényszerű elköltöztetésükre hivatkozva kártérítést kértek, és személyenként 3500-5000 Ft-ot fel is vettek. Mivel ezt az összeget kevésnek találták, saját hatáskörükben a forradalmi tanács tagjait összesen 9700 Ft megfizetésére kötelezték, amelyet a bírósági feljelentéstől rettegő emberek kifizettek.

6- Ám a községben az esetnek csakhamar híre ment, és a helybeliek azt terjesztették, hogy a funkcionáriusok a szovjet hősi emlékmű helyreállítására beszedett 28 ezer Ft-ot osztották szét egymás között. Végül az ominózus ügy a járási pártbizottság elé került, amely 1957. május 18-án fegyelmi büntetésben részesítette a hatalmukkal visszaélő helyi vezetőkéi. Azonban büntetőjogi következménye nem lett a nyilvánvaló zsarolásnak.

63 A jogtalanul felvett pénzt a járási tanács pénztárába be kellett fizetniük, de annak nincs nyoma az iratokban, hogy a forradalmi tanács tagjai valamennyit is visszakaptak volna belőle. Bódi Imre, Bódy József és Faragó János a fegyelmi büntetést nem vehették túlságosan szívükre. Ugyanis május 22-én — immár a törvényesnek számító utat választva — feljelentést tettek a volt forradalmi tanács tagjai ellen a Szolnoki Járásbíróságon, és a személyenként, tételesen összeállított kimutatás alapján kérték káruk behajtását. Alaposságukra jellemző, hogy minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent feltüntettek, amiért pénzt követelhettek. Befőtt megromlása, burgonya megfagyása (november elején!), bútor kopása, öt pár baromfi elszökése a kocsiról, hokedli összetörése és kerékpár áron aluli értékesítése mind szerepelt a költözködés tényleges költségein kívül. Beadványukban — ellentmondásban pártfegyelmijükkel — hivatkoztak arra, hogy a forradalmi tanács tagjai elismerték felelősségüket, s ezért 10 700 Ft-ot (!) fizettek ki nekik, ám ez az összeg nem fedezi összes kárukat. Ezért Bódi Imre 9662 Ft-ot, Bódy József 6962 Ft-ot követelt bíróság útján az általuk feljelentett személyektől. Faragó János kártérítési igényéről nem maradt fenn összegszerű kimutatás.

64 Ezenfelül a Szolnok Megyei Bíróságon, majd a Legfelsőbb Bíróságon a forradalmi tanács elítélt tagjaira mellékbüntetésül teljes vagy részleges kártérítést is kiszabtak. A peres iratokból azonban nem derül ki, hogy a behajtott összegből a tiszaföldvári funkcionáriusok kártérítésére utaltak-e át pénzt.

63 Az 1956-os forradalom tiszaföldvári eseményeivel és a megtorlással kapcsolatosan viszonylag gazdag iratanyag maradt fenn a JászNagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. A rendőrség által lefoglalt dokumentumok egy része, a forradalmi tanács jegyzőkönyvei, továbbá az utólagos ügynöki jelentések az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában kutathatók. Számos kérdésre azonban az írásos dokumentumok nem adnak választ. Az idősebb földvári lakosok közül például többen emlékeznek arra, hogy 1956. október 27-én a népgyűlésen megjelent embereket alacsonyan föléjük szálló repülőgép zavarta szét. Ezen a napon került sor a forradalom egyik tragikus eseményére, amikor a közeli Tiszakécskén magyar vadászgépből leadott sortűzzel 18 helyi lakost öltek meg. Nem elképzelhetetlen, hogy ijesztésül fegyverhasználat nélküli mélyrepülést, ún. „száraz rácsapást " alkalmazott a pilóta Tiszaföldváron. Kalóz Sándornak, a Hajnóczy Gimnázium nyugalmazott tanárának viszszaemlékezése szerint már vége félé járt gyűlés, amikor a tanácsháza felől fülsiketítő süvöltéssel egy MIG 15-ös vadászgép csapott le a térre. A gép egy félkört leírva a kollégium irányából újra jött, s a tömegből valaki kiabálni kezdett, hogy fedezékbe, mert Kecskén belelőttek a tömegbe és sok halott lett, mire az emberek 62 Az 1950-es évek közepén az ipari munkások havi fizetése 900—1200 Ft, a téesztagok jövedelme ennél jóval kevesebb volt. A 9700 Ft befizetése több személy között szétosztva is jelentős anyagi tehernek számított. 63 JSZML XXXV. 10. fond, 1. fondcsoport, 1956/57. 6. őrzési egység — XXXV. 10. fond, 3. fondcsoport, 64. őrzési egység 64 Emlékeztető 65 JSZML XXV. 9. a. B. 887/1957.