Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

törvénytelennek minősülő eszközöktől sem riadtak vissza. Bódi Imre vb-elnök, Bódy Jó­zsef tsz-elnök és Faragó János párttitkár az újságból értesültek, hogy a minisztertanács az ,,üldözötteknek" pénzbeli támogatást biztosít, vagyis azoknak a funkcionáriusoknak, akiket a forradalom idején valamilyen anyagi veszteség ért. Ekkor írtak a kormánynak, kényszerű elköl­töztetésükre hivatkozva kártérítést kértek, és személyenként 3500-5000 Ft-ot fel is vettek. Mivel ezt az összeget kevésnek találták, saját hatáskörükben a forradalmi tanács tagjait összesen 9700 Ft megfizetésére kötelezték, amelyet a bírósági feljelentéstől rettegő embe­rek kifizettek. 6- Ám a községben az esetnek csakhamar híre ment, és a helybeliek azt ter­jesztették, hogy a funkcionáriusok a szovjet hősi emlékmű helyreállítására beszedett 28 ezer Ft-ot osztották szét egymás között. Végül az ominózus ügy a járási pártbizottság elé került, amely 1957. május 18-án fegyelmi büntetésben részesítette a hatalmukkal visszaélő helyi veze­tőkéi. Azonban büntetőjogi következménye nem lett a nyilvánvaló zsarolásnak. 63 A jogtala­nul felvett pénzt a járási tanács pénztárába be kellett fizetniük, de annak nincs nyoma az ira­tokban, hogy a forradalmi tanács tagjai vala­mennyit is visszakaptak volna belőle. Bódi Imre, Bódy József és Faragó János a fegyelmi büntetést nem vehették túlságosan szívükre. Ugyanis május 22-én — immár a törvényesnek számító utat választva — feljelentést tettek a volt forradalmi tanács tagjai ellen a Szolnoki Járásbíróságon, és a személyenként, tételesen összeállított kimutatás alapján kérték káruk behajtását. Alaposságukra jellemző, hogy min­den elképzelhetőt és elképzelhetetlent feltüntet­tek, amiért pénzt követelhettek. Befőtt meg­romlása, burgonya megfagyása (november ele­jén!), bútor kopása, öt pár baromfi elszökése a kocsiról, hokedli összetörése és kerékpár áron aluli értékesítése mind szerepelt a költözködés tényleges költségein kívül. Beadványukban — ellentmondásban pártfegyelmijükkel — hivat­koztak arra, hogy a forradalmi tanács tagjai el­ismerték felelősségüket, s ezért 10 700 Ft-ot (!) fizettek ki nekik, ám ez az összeg nem fedezi összes kárukat. Ezért Bódi Imre 9662 Ft-ot, Bódy József 6962 Ft-ot követelt bíróság útján az általuk feljelentett személyektől. Faragó Já­nos kártérítési igényéről nem maradt fenn összegszerű kimutatás. 64 Ezenfelül a Szolnok Megyei Bíróságon, majd a Legfelsőbb Bírósá­gon a forradalmi tanács elítélt tagjaira mellék­büntetésül teljes vagy részleges kártérítést is kiszabtak. A peres iratokból azonban nem derül ki, hogy a behajtott összegből a tiszaföldvári funkcionáriusok kártérítésére utaltak-e át pénzt. 63 Az 1956-os forradalom tiszaföldvári esemé­nyeivel és a megtorlással kapcsolatosan vi­szonylag gazdag iratanyag maradt fenn a Jász­Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. A rendőrség által lefoglalt dokumentumok egy része, a forradalmi tanács jegyzőkönyvei, to­vábbá az utólagos ügynöki jelentések az Ál­lambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltá­rában kutathatók. Számos kérdésre azonban az írásos dokumentumok nem adnak választ. Az idősebb földvári lakosok közül például többen emlékeznek arra, hogy 1956. október 27-én a népgyűlésen megjelent embereket alacsonyan föléjük szálló repülőgép zavarta szét. Ezen a napon került sor a forradalom egyik tragikus eseményére, amikor a közeli Tiszakécskén ma­gyar vadászgépből leadott sortűzzel 18 helyi lakost öltek meg. Nem elképzelhetetlen, hogy ijesztésül fegyverhasználat nélküli mélyrepü­lést, ún. „száraz rácsapást " alkalmazott a piló­ta Tiszaföldváron. Kalóz Sándornak, a Hajnó­czy Gimnázium nyugalmazott tanárának visz­szaemlékezése szerint már vége félé járt gyűlés, amikor a tanácsháza felől fülsiketítő süvöltés­sel egy MIG 15-ös vadászgép csapott le a térre. A gép egy félkört leírva a kollégium irányából újra jött, s a tömegből valaki kiabálni kezdett, hogy fedezékbe, mert Kecskén belelőttek a tömegbe és sok halott lett, mire az emberek 62 Az 1950-es évek közepén az ipari munkások havi fizetése 900—1200 Ft, a téesztagok jövedelme ennél jóval keve­sebb volt. A 9700 Ft befizetése több személy között szétosztva is jelentős anyagi tehernek számított. 63 JSZML XXXV. 10. fond, 1. fondcsoport, 1956/57. 6. őrzési egység — XXXV. 10. fond, 3. fondcsoport, 64. őrzési egység 64 Emlékeztető 65 JSZML XXV. 9. a. B. 887/1957.

Next

/
Thumbnails
Contents