Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

végre sikerül rendet teremteni a felbolydult méhkashoz hasonlító községben, amikor kínos intermezzo zavarta meg az épphogy kialakuló nyugalmat. Dél körül néhány helyi lakos — valószínűleg ittas állapotban — bement a községházára. Bódi Imre tanácselnököt ütlegelni kezdték, majd kivonszolták az utcára és megfenyegették, hogy leszúrják. Ám ekkor a község lakosai közül többen közbeléptek és megakadályozták a tanácselnök további bántalmazását. Bódi komolyabb sérülés nélkül úszta meg a számára igencsak veszélyes inzultust. Az elkövetők egyike állítólag a tanácselnök hétéves kislányát is bántalmazni akarta, ám a gyermeket a körülállók megvédelmezték.

23 A lakosság döntő többsége a Rákosi-rendszer helyi képviselőivel szemben érzett harag és gyűlölet ellenére elutasította a fizikai erőszakot, s az atrocitásokra hajlamos egyéneket erkölcsileg elítélte. Ezeket a személyeket a megalakuló forradalmi szervek tagjai közé sem Tiszaföldváron, sem máshol nem választották be. A Bódit megtámadó csoport tagjait végül a rendőrök szerelték le és küldték haza. Ám egyikük még bement az FMSZ-boltba (Földműves-szövetkezet), és az üzletvezetőt a zsírból kimarkolt nagy késsel megfenyegette, majd a kést hozzá és annak jelenlévő édesanyjához vágta. Szerencsére egyiküket sem sebesítette meg.

24 Október 27-én délután 2 órakor elkezdődött a nagygyűlés. Noha a kisgazdapárti Bucsi Zsigmond hevesen támadta a párt- és tanácsi funkcionáriusokat, s követelte felelősségre vonásukat, a forradalmi tanács megválasztása rendben folyt le. A jelölőbizottság által előterjesztettek névsorát kisebb változtatásokkal jóváhagyták. Pintér Sándort, Sindely Józsefet, Sinka Istvánt, Boros Pétert és Fekete Józsefet kihagyták. Helyettük Kosalkó Sándort, Gajdos Jánost, Gazdag Károlyt és Sz. Kávási Istvánt választották meg. A testület elnökévé a nagy közigazgatási gyakorlattal rendelkező Varga Jenő volt főjegyzőt, elnökhelyettesévé Szabó Pétert választották, aki a koalíciós években a községi elöljáróság másodbírói tisztségét töltötte be. A forradalmi tanács titkára Bucsi Kálmán, korábbi községi pénztáros lett. A mai szóhasználattal élve a „szakértői" új vezetés a lakosság általános bizalmát élvezte. Az elnök és az elnökhelyettes a Parasztpárt, a titkár a Kisgazdapárt táborához tartozott."

3 Valamennyien tapasztalt és megállapodott embereknek számítottak, akiknek a kommunista hatalomátvétel előtt folytatott közigazgatási tevékenységére a földváriak jó szívvel emlékeztek vissza. A vezetőkkel együtt összesen 20 főből álló testület tagsága a társadalomnak szinte minden rétegét képviselte. Volt közöttük református lelkész, két gimnáziumi tanár, malomüzemvezető, gyári és építőipari munkás. Aránytalanul kevesen tartoztak azonban a kisbirtokos parasztsághoz, ami a mezőgazdaságból élők passzivitására utal. Ez egyébként általános jelenségnek számított a vidéken alakult forradalmi szervek esetében. Az értelmiségiek és az ipari munkások számarányukon messze felül, a kisbirtokosok és téesztagok pedig létszámukhoz képest nagyon kevesen vállaltak közéleti tisztséget az 1956-os forradalom idején. Az egyéni gazdák elszigeteltségén és szervezetlenségén kívül bizonyára hozzájárult ehhez az őszi munkákhoz kedvező napos, száraz időjárás is, és a legtöbben szántottak-vetettek a határban. A parasztság soraiból többnyire azok aktivizálódtak, akik a koalíciós időszakban közigazgatási tisztséget töltöttek be, vagy valamelyik pártban tevékenykedtek. A közel 13 ezres lélekszámú Tiszaföldváron az 1957-ben összeállított Emlékeztető szerint: október 27-én a forradalmi tanács megválasztására összehívott gyűlésen 450-500 személy vett részt. Ezzel szemben a választói gyűlés jegyzőkönyve 1000—1500 főről tesz említést.

2 Mivel becsült adatokról van szó, az egyik valószínűleg kevesebbre, a másik többre teszi a megjelentek számát a valósnál. Összehasonlításképpen említjük meg, hogy az iparosodott és jelentős számú közintézménnyel, iskolával rendelkező Szolnok kivételével a megye városaiban sehol sem haladta meg az 1000—2000 főt a megmozdulások résztvevőinek száma. A falvak többségében 23 JSZML XXXV. 10. fond, 2. fondcsoport, 1956/57. 49. őrzési egység 24 Uo. 25 Emlékeztető 26 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban ÁB'fL) 3. 1.5. O-17702/l-a.