Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

ban nyugalom volt, és a forradalmi események csak 26-án kezdődtek meg igazán.

3 A Szigligeti Színház művészeinek és a színházhoz tartozó, szűk körű értelmiségi csoport tagjainak javaslatára Kálmán István, a megyei pártbizottság első titkára október 26-án reggel maga hívta gyűlésre a szolnoki Kossuth térre a megyeszékhely gyárainak, intézményeinek dolgozóit, a helyi egyetemi kar hallgatóit és a középiskolák tanulóit. Délután a megyeházán — ugyancsak Kálmán István elnöki levezetésével — forradalmi munkástanácsot választottak, amely másnap a Szolnok Megyei Forradalmi Munkás-, Paraszt- és Katonatanács nevet vette fel, hatáskörét pedig az egész megyére megpróbálta kiterjeszteni. Az egyébként igen mérsékelt 16 pontos követelést, melyet a szolnoki színészek a diósgyőri munkástanácstól telefonon szereztek meg, a megyei pártbizottság 4-500 példányban kinyomtatta és vidéken is terjesztette. A szolnoki pártvezetők a vidéki pártszerveket is utasították, hogy igyekezzenek a tömegmozgalom élére állni, vagy legalább az új forradalmi szervekbe beépülni.

4 A megyei sajtóban felhívást jelentettek meg a vidéki forradalmi tanácsok megalakítására.

3 A legtöbb helyen ez így is történt. A kommunista funkcionáriusok közül — elsősorban azok, akik emberségesebben viselkedtek, illetve Nagy Imre kormányának 1953-as megalakulása után töltöttek be vezető tisztségeket— 1956-ban sokan bekerültek a helyi forradalmi tanácsokba. Szolnok megyében több településen előfordult, hogy a vb-elnököt választották meg a forradalmi tanács vezetőjévé, a végrehajtó bizottság pedig néhány új taggal kiegészülve forradalmi tanáccsá alakult át.

6 Ám Tiszaföldváron már kezdettől fogva másképpen, a megyei pártbizottság által konstruált forgatókönyvtől eltérően zajlottak le az események. A község lakosságának többsége az 1945 utáni koalíciós időszakra — amikor a földreformot végrehajtották, és rövid ideig tartó gazdasági-kulturális fellendülés köszöntött Tiszaföldvárra — jó szívvel emlékezett vissza. Az akkori politikai élet és közigazgatás irányítói még többnyire a településen éltek, a Budapestre elköltözött Varga Jenő volt főjegyző pedig október 25-én Tiszafóldvárra utazott. Varga az esti órákban felkereste a vezetői feladatokra alkalmas egykori tisztségviselőket, és politikai aktivitásra buzdította az egyébként igencsak megfélemlített, az országos eseményeket lázasan figyelő, ám a kivárás taktikájára helyezkedett embereket.

7 Másnap, október 26-án kora reggel a Tisza Cipőgyár építkezésén dolgozó munkások a tiszaföldvári illetőségű Marosfalvi Ernő és Debreceni Béla kezdeményezésére ledöntötték a martfűi lakótelepen lévő szovjet hősi emlékművet, majd az építkezés tehergépkocsijaival és dömpereivel — Gajdos János és Keresztes Sándor vezetésével — Tiszaföldvárra indultak. Először a gimnázium előtt álltak meg, ahol a tanári kar már várta érkezésüket. Keresztes Sándor bement a gimnáziumba, rövid beszédet tartott a diákoknak, és felszólította őket, hogy támogassák a szabadságharcot. Keresztes utasítására a tanulók egy része kerékpáron, többsége zárt sorokban — nemzetiszínű zászlók alatt — a tiszaföldvári szovjet emlékműhöz vonult. Közben a gépjármüvek is odaérkeztek, majd Bucsi Zsigmond kötelet kötött az emlékműre, és a Tisza Cipőgyár dömperével földre rántották az oszlopot. Az összegyűlt tömeg nem volt túlságosan nagy. A községi pártós tanácsi vezetők által 1957 júliusában Emlékeztető címmel összeállított jelentés szerint körülbelül 50 tiszafóldvári felnőtt lakos, 80-100 Martfűről érkezett munkás és Pataki Zsigmond gimnáziumi tanár vezetésével mintegy 60-70 diák tartózkodott az emlékmű körül. Strasszer Árpád fényképész, a Magyar Kommunista Párt tiszaföldvári szervezetének egykori titkára is megjelent, akit a baloldali érzületű lakosok lelkesedéssel, míg a többiek elutasítóan fogadtak. Az elemi erővel feltörő indulatokat és a totális diktatúra által elnyomott, egyébként egymással ellentétes politikai nézeteket tükrözi, hogy egyesek követelték Strasszertöl, hogy álljon a tömeg élére és irá3 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 290. fond, 1. fondcsoport, 18. őrzési egység 4 JSZML XXXV. 1. fond, 2. fondcsoport, 1957. 31. őrzési egység 5 A Nép Lapja, 1956. október 27. 6 JSZML XXIII. 4. 0019/1957. 7 JSZML XXXV. 10. f. 1956/57. 2. fondcsoport, 49. őrzési egység