Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

A hosszú éveken át felhalmozódott gyújtóelegynek már csak egy szikra hiányzott a belobbanáshoz, ám a totális politikai elnyomás miatt helyi szervezkedésre nem került sor, és a forradalom kitörésének híre váratlanul érte a helyi lakosságot. 1956 őszén a gyeplő lazítása bizonyos fokig már érezhetővé vált a közéletben. Október 22-én, a községi tanács végrehajtó bizottságának ülésén Bódi Imre vb-elnök a közterületi elnevezések megváltoztatására tett javaslatot. Előterjesztésében arra hivatkozott, hogy a hatályos rendelkezések értelmében élő személyekről nem lehet utcákat elnevezni, ám a névváltoztatások esetleges politikai okairól nem tett említést. Mindazonáltal javasolta, hogy a Rákosi-telepet Béke-telep, a Gerő Ernő utat Szív út, a Vas Zoltán utat Rozmaring út elnevezésre változtassák meg." Önmagában az utcanevek átkereszteléséből a politikai helyzet gyors megváltozására senki sem következtethetett, hiszen ezeket a módosításokat központi utasításra a legtöbb településen végrehajtották. Az értelmiségiek közül néhányan ugyan élénk figyelemmel követték a Petőfi Kör tevékenységét, arról azonban nincs adatunk, hogy Tiszaföldvárról rendszeresen feljártak volna a fővárosba, és részt vettek volna az előadásokon és vitákon. A sajtó híreit mindenesetre érdeklődéssel olvasták és adták tovább egymásnak a helyi értelmiségiek, köztük is elsősorban a pedagógusok, s tették ezt még inkább, amikor 1956 kora őszén már a megyén belül is több helyen ankétok és vitaestek rendezésére került sor. Rákosi júliusi menesztése, majd az október 6-án lezajlott Rajk-temetés hatására szűkebb körben, magánjellegű beszélgetéseken egyre többen kinyilvánították véleményüket az elmúlt időszak bűneiben részes személyek felelősségre vonásáról, és emlegették, hogy a helyi sztálinista, rákosista vezetőket is el kellene mozdítani tisztségükből. Kalóz Sándor nyugalmazott gimnáziumi tanár — aki 1956-ban a Hajnóczy Gimnázium tanulója volt — visszaemlékezése szerint György József igazgató az iskola diáktanácsának szeptemberben és októberben tartott ülésein többször beszámolt az országban kialakult helyzetről és a szegedi egyetemen lezajlott eseményekről. Az október 23-ai események hírét mégis meglepetéssel fogadták a földváriak, és az első napokban a rádió híreiből igyekezett tájékozódni mindenki. Ám az ellentmondásos felhívások és közlemények inkább a bizonytalanságot növelték, mint a tényleges eligazodást szolgálták. Nagyfokú elbizonytalanodás, sőt félelem és zavarodottság jellemezte a párt- és tanácsi apparátust is csakúgy, mint a rendőrőrs állományát. A községi pártház és a tanácsháza védelmére őrséget állítottak. A helyi funkcionáriusok maguk őrködtek éjjel-nappal október 24-én és 25-én. Ám a fegyverzetüket mindössze hat kispuska képezte, amelyet a Magyar Önkéntes Honvédelmi Sportszövetség (MÖHOSZ) céllövészeti gyakorlatokhoz használt, és csupán a községi párttitkár rendelkezett egy hatékonyabbnak számító TT-pisztollyal. A rendőrségnél október 23-án este „összetartást" rendeltek el. Az állomány tagjai egészen 26-áig járőröztek a községben, igazoltatták az idegen személyeket és támogatták a pártbizottság által szervezett őrséget. Ekkor azonban a Szolnok Megyei Pártbizottság elrendelte a pártházak fegyveres őrzésének megszüntetését. Ugyanis attól tartottak — valószínűleg a Parlament előtt lezajlott tragikus események hatására —, hogy a fegyveres őrök és a lakosság között súlyos következményekkel járó konfliktusra kerül sor. Az MDP Szolnok megyei, engedékenységre hajló vezetői a nyugalmat szerették volna mindenáron megőrizni. Ezért Szolnokon és vidéken is inkább maguk kezdeményezték népgyűlések tartását, majd a forradalmi tanácsok és bizottmányok megválasztását. így az újonnan létrejött testületekbe saját embereiket is bejuttathatták, és az események alakulását némileg ellenőrzésük alatt tarthatták. Jórészt a pártszervek együttműködési készségének köszönhető, hogy Szolnok megyében fegyveres harcra és súlyosabb atrocitásra november 4-éig nem került sor. A megyei pártbizottságról az MDP Központi Vezetőségének küldött napi jelentések szerint október 24—25-én csupán Szolnokon és Kunhegyesen zajlottak kisebb tüntetések. Jászladányban ledöntötték a szovjet hősi emlékmüvet, Tiszasason pedig felgyújtották a téesz szalmakazlát. A többi településen azon2 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (továbbiakban JSZML) XXIII. 750.b. 89. sz. vb-határozat