Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Derékba tört dallamok - Válogatás Balogh László verseiből (Kaposvári Gyöngyi)

KÖNYVISMERTETÉSEK használatos nevét. A majd fél évszázadig használt új pecsét két, élével egymás felé fordított ekevasat ábrázolt, amit két összekötött búzakalász övezett. Kétoldalt a vármegye és a település (község) neve volt olvasható, míg alul a bevezetés dátuma. 1949-ben a kommunista hatalom a törvényhatósági és települési jelképeket egyaránt betiltotta. 1974-töI ugyan egy törvény a helyi jelképek alkotásánakjogát a községi és városi tanácsokra ruházta, ám a település csak a rendszerváltás után, 1993-ban döntött e kérdésben. Napjainkban is az ekkor megállapítottjelkép használatos, ami egy háromszög alapú pajzs. Ennek alsó harmadát öt két-fehér váltakozású hullámos sáv tölti ki, amit felül stilizált barna halom zár le. Fölötte a pajzs függőlegesen két részre oszlik. A bal oldali mezőben fehér háttérrel két álló arany búzakalász található, míg jobb felől kék háttérben rozsdabarna levelekkel arany szőlőfürt. Ezek hagyományos, földmüveléshez kapcsolódó jelképek. A pajzsot felül grafitszürke ornamentika díszíti, ami fölött aranyszínű, hétágú bárói korona található. (Ez utóbbi a báró Podmaniczky család foldesuraságára utal.) Ez a címer látható a város kék-aranysárga zászlaján is. A szerző a település jelképei mellett részletesen foglalkozik még a település XIX. századi egyházi pecsétjeivel is, különválasztva az egyes felekezeteket. A mutatós kiadvány nagyszámú fekete-fehér és színes fotót tartalmaz, továbbá felsorolja a témával, illetve a település történetével kapcsolatos főbb szakirodalmat is. Az angol és német nyelvű összefoglaló mellett az eligazodást személy- és helynévmutató is segíti. A könyvet a megyei TIT adta ki, Tiszaföldvár várossá nyilvánítása 10. évfordulójára. Dr. Bagi Gábor Derékba tört dallamok Szamosszegi Balogh László válogatott versei Szerk.: Szlankó István Tiszafóldvár, 2006. 127 o. A Tiszaföldvári Gimnáziumért Alapítvány verseskötet megjelentetésével emlékezett meg az 1956-os forradalom 50. évfordulójáról. A szerző, Balogh László az intézmény egykori tanára volt, aki 1955—57 között tanított Tiszaföldváron, s az általa választott kötetcím — Derékba tört dallamok — életútjának tömör jellemzése is. Balogh László 1931-ben Debrecenben látta meg a napvilágot, de tíznapos korától Szamosszegen lakott, — a szeretett településre utal írói előneve. Elemi iskoláit is itt végezte, középiskoláit pedig Mátészalkán majd Debrecenben. 1950-ben érettségizett a cívisvárosban. Ezt követően a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, finnül tanult, a nyelvjárások kutatása is érdekelte. Az egyetemen évfolyamtársai őt tartották a „legvogulabb" magyarnak. 1955-ben kapott magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, és került a tiszaföldvári gimnáziumba, ahol osztályfőnöke és magyartanára lett Szlankó Istvánnak, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum későbbi, jelenleg nyugalmazott igazgatójának, aki 1982-től Balogh László haláláig tartotta vele a kapcsolatot, s aki e kötetet szerkesztette. A pályakezdő tanár szíves fogadtatásban részesülhetett a következő év augusztusában írt, Hívogató című verse tanúsága szerint: „hol a Tiszának, Körösnek csokra e csöppnyi zugot ölére fogja. —Oly jó pég itten! Jók az emberek. Szebb itt a szép, mint másutt, forróbb erre a szeretet. " Diákjai tudták róla, hogy verseket ír, a megyei lapban jelentek meg művei. 1956 őszén 45 verse született, többségük Tiszaföldváron: Higgyünk-e még? (Egy határozat margójára); Október 6-ra; Gábor bácsi legendája; Bizalmatlanul; Honfiak voltak: Újabb Világos készül; Vannak, kiket a vér nem izgat; Jegyzetek; Reményem vesztve; Ököl szorulj!; Te nem tudod; Megtiltás. (A kötet ezeket csaknem hiánytalanul közli.) Diákjaimhoz „Legyen szemetek mindig éles. lelketek szépre, tettre éhes. fejetek emelt, nyílt a homlok, a gerinc legyen a tartóoszlop! Tiszaföldvár, 1956. november 1. Szolnok városának Hová lett Zounoc dicső népe, s Damjanich csataljának hősei? Hogy lehet, hogy a múlt magyarja magát csúf árulóvá nőtte ki? Az ősi, öreg város keble a bitorlémak búvóhelyet ad, s engedi, hogy az éter szárnyán terjednek félrevezető szavak. Engedi, hogy a magyar Tisza Végigzúgja a parti falvakon: Szolnok behódolt! Nem tesz semmit! Engedi azt, hogy elvesszen a hon! 1956. november 5. Az 1956-os októberi forradalom idején írt költeményeiért 1957 márciusában letartóztatták, október