Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága
A Tiszazug természetközeli élőhelyeinek természetvédelmi problémái A természetes élőhelyek előnytelen változásaiért elsősorban az emberi hatás okolható. A legnagyobb problémát a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének egyre fokozottabb igénye és a mindig aktuális árvízvédelmi beavatkozások jelentik. Az úthálózat korszerűsítése az árokpartok és az útszegélyek gyakran igen értékes lösztársulásainak jelentős károsodását, esetenként végleges megsemmisülését okozza. Az újabb nyomvonalak útjába gyakran kerülnek természeti területek; kialakításukkal fokozódik az élőhelyek feldaraboltsága és az élővilág természetellenes izolációja. A kaszálórétek és legelők — amelyeken a Tiszazug legértékesebb társulásai tenyésznek — az egyre nagyobb területeket érintő kezeléshiány következtében fokozatosan degradálódnak. Azon felül, hogy az állatállomány igen gyors csökkenésével a gyepeket különböző gazdasági megfontolásból beszántják, a szukcesszós folyamatok is a természeti állapot romlását siettetik. Az utóbbi egyenes következménye a vegetáció homogenizálódása. A gyomosodás mellett — főleg a nedvesebb területeken — az erdőjellegű fás-cserjés társulások térhódítása figyelhető meg. Az eredeti értékes élőlényegyüttesek helyét leginkább különböző tájidegen, invazív növények hódítják meg, amivel egy időben beszűkül a nyílt élőhelyeket igénylő fajok élettere is. A legveszélyeztetettebbek a hullámtéri rétek, amelyeken a kezelés elmaradásával néhány év alatt a gyalogakác válik egyeduralkodóvá. A holtágak és mocsárrétek fokozott ütemű feliszapolódása szintén a fás-cserjés társulások terjeszkedésének kedvez. Még a fent említetteknél is károsabb hatással van egy terület élővilágának diverzitására a gyepeken létesített gazdasági célú, intenzív művelésű nemesnyárültetvények terjedése. A faültetvények az élővilág számára szélsőségesen kedvezőtlen életfeltételeket nyújtanak. Rövidebb távú, de igen drasztikus hatása van egy-egy füves vagy nádas terület leégetésének. A rovarvilágot minden esetben erősen megtizedeli a növénytakaró megsemmisülése, még akkor is, ha az a nyugalmi időszakban következik be. A folyók hullámterében élő fajok többsége viszonylag jól tűri a jelentős vízszintingadozásokat, mivel az erre érzékeny fajok már rég eltűntek a területről. A lapos vízpartokon, homokzátonyokon élő egyedi és igen értékes bogáregyüttesek számára a fokozott emberi jelenlét jelenti a legnagyobb problémát. Az ilyen területeket gyakran szabad strandként használják, és a horgászok is előszeretettel ütnek tanyát rajtuk. A Tiszazugban található fás területekre nem jellemzőek a természetes erdőtársulások. Ezeknek a zömmel telepített tölgyeseknek a természeti állapotjavulását nagyban gátolja az erdészeti kártevők vegyszeres gyérítése. Főleg a gyapjaslepke gradációja idején nagy területekre kijuttatott rovarölő szerek — közvetlen vagy közvetett módon — a bogarakra is drasztikus hatással vannak. A Tiszazug természeti területein a táj- és természeti értékek a hagyományos gazdálkodás és tájhasználat mellett, azokkal harmóniában maradtak fenn. Ezeknek az értékeknek a hatékony védelme az eredeti formában megmaradt élőhelyek fenntartásával, ilierve rehabilitációjával valósítható meg. A tájhasználat-változás a természetes élővilág legértékesebb társulásainak, fajainak fokozott veszélyeztetettségét okozza. A füves társulások rovására történő gyomosodás, továbbá a hullámterekben árvízvédelmi szempontból is kedvezőtlen beerdősülés csak a gyep-, illetve a rétgazdálkodás ösztönzésével és támogatásával tartható féken. A társadalmi és természetvédelmi közérdeknek megfelelően elengedhetetlen a természeti táj és a természeti értékek megóvása. Ez utóbbiak előfordulása általában független a területek természetvédelmi státusától, így azok védelme egyaránt fontos feladat a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken is. A veszélyeztetett értékek védelme gyakran csak különböző, jogszabályokban rögzített korlátozásokkal biztosítható, ami esetenként nem azonos a gazdálkodói és az árvízvédelmi érdekekkel. Az ebből fakadó ellentéteknek a feloldása a tájhasználattal kapcsolatos szemléletváltással párhuzamosan, a támogatási rendszerekben rejlő lehetőségek jobb kihasználásával és korszerűsítésével oldható meg.
