Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága
4. ábra A szárnyas futrinka a mocsaras területek legnagyobb bogarainak egyike. A védett faj szerencsére nálunk még nem ritka (Forrás: http://www.hlasek.com) lyeztetik. A morotvák és a holtágak feliszapolódott részein, a gátak menti kubikgödrökben és az egyéb vizenyős helyeken változatos mocsári életközösségek tenyésznek. Ezeket az élőhelyeket kisebb-nagyobb mértékben érinthetik a káros antropogén hatások. A leggyakoribb a száraz növényzet (nád) leégetése, ami főleg tavasszal végez jelentős pusztítást e területek élővilágában. A hullámtéri mocsaras (kubikok, holtágak hullámtéri ágai) és az árvízvédelmi töltéseken kívüli területeken uralkodó életfeltételek lényegesen különböznek egymástól. A hullámtér mocsári életközösségeit alkotó fajok többsége árvíz idején, amikor akár több hónapig áramló folyóvíz tölti ki a gátak közötti területet, nem találja meg életfeltételeit. A hullámtér vizes élőhelyei tehát jóval nagyobb dinamizmussal jellemezhetők, mint a mentett oldal nyugodtabb vízterei. A mocsári életközösségeket nagy regenerációs képesség jellemzi. A 90-es évek végén és a 2005—2006 közötti időszakban jól nyomon követhető volt a vizes élőhelyek természetes biocönózisainak gyors megtelepedése és szukcessziója. Ezekben az években a belvizekkel borított szántók mély fekvésű részein rövid idő (egy-két év) alatt többé-kevésbé komplexnek mondható mocsári életközösségek telepedtek meg. A vizes élőhelyekre fokozottabban ható kedvezőtlen körülményeket (antropogén tényezők, kiszáradás, vízszintingadozás, tájidegen flóra térhódítása) a bogarak közül a legjobban a futóbogarak képesek tolerálni, ami egyrészt a fajok többségét jellemző jó röpképességnek, másrészt a viszonylag rövid és egyszerű egyedfejlődésnek, továbbá a széles táplálékspektrumnak köszönhető. Velük szemben például a növényevő bogarak a tápnövényválaszték beszűkülésével és a telelés körülményeinek romlásával (égetések, idős fák eltűnése) jóval hátrányosabb helyzetben vannak. így azok biodiverzitása jelentős mértékben csökkent, és számos cincér-, levélbogár- és ormányosbogárfaj pusztult ki az elmúlt évszázad során. A mocsaras területek tocsogós, iszapos partjain feltűnően gyakran találkozhatunk különböző futóbogarakkal. Ezek egyes fajai nem ritkán meghökkentően nagy tömegben jelennek meg. A Tiszazugból szép számmal mutattak ki országosan ritka fajokat, köztük tennészetvédelmi oltalom alatt állókat is. A bogaraknak ez a családja ökológiai és természetvédelmi szempontból az egyik legjobb indikációs értékkel rendelkezik. Egyrészt minden élőhelyen jelen vannak képviselői, illetve azok együttesei, másrészt az év szinte minden időszakában tanulmányozhatók. Életmódjuknak köszönhetően — sok más rovarcsoporttal ellentétben — ennek a bogárcsaládnak a biodiverzitására kisebb hatással van az élőhely, illetve a vegetáció degradációja. Nagy mozgékonyságú állatok lévén könnyűszerrel hagyják el a kedvezőtlenné váló élőhelyeket, és gyorsan kolonizálnak újakat. Táplá5. ábra A sásbogarak egyik legkülönlegesebb képviselője a tündérrózsában fejlődő vastagcombú sásbogár (Forrás: http://www.hlasek. com)
