Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: Tegyük védett területté, arborétummá a tiszakürti parkot!

detlegesen is, de el kell kezdeni, ha a személyi adottság megvan hozzá. így szövődik össze a tiszakürti arborétum megvalósításán keresztül is a művelődési forradalom, a mezőgazdaság fejlesztése, az erdősítés, a tájformálás és táj esztétikum, az egészségügy és a gazdasági élet sok-sok ága szoros szálakkal egymással. Azt hiszem, hogy nem lesz erőltetett ideráncigálás az sem, ha megemlítjük — legalább címében — a művelődéspolitikai határozatokat is. Mert a park, az arborétum, az erdősítés kultúrát is, kulturálódási is jelent. A tiszakürti arborétum gyors és alapos megvalósítása — elsősorban megyei szinten — fejlődésünk újabb realizálása lenne. Akik ennek az ügynek „bábái", akiknek a tiszakürti arborétum megvalósítása szívügyük, ne feledkezzenek el Szántó Kovács János ide is vágó mondatáról: „Ha egy öreg ember kimegy a szőlőbe, s az úton talál egy diót, felveszi és valahol elülteti, jól tudja, hogy ő annak a gyümölcsét nem fogja élvezni, hanem a jövő nemzedék". (A magyarországi munkásmozgalom 1848—1917-ig. Bp., 1957—58., 167. old.)

5 5 A liszakürti park védett területté nyilvánításának gondolatát először I960, május 19-én a Hazafias Népfront Szolnok megyei küldöttértekezletén Dr. Szabó Júlia, a kunszentmártoni járás küldötte vetette fel. Cikkünk ezt a helyes kezdeményezést kívánja támogatni. (Szurmay Ernő felelős szerkesztő megjegyzése.)