Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Szabadművelődés a Tiszazugban

együtt gyermeküket is a pedagógus pályára irányítsák. Antal Jánost ugyancsak pedagógusként tisztelte a falu. O hódmezővásárhelyi születésű ref. el. isk. kántortanító, aki 1920-ban szerzett Szegeden oklevelet, s 1923-tól tanított Csépán, ahol a Levente énekkar alelnöki, tűzoltó alparancsnoki tisztségei mellett a helyi műkedvelő előadások szervezője. Kürthy Géza, fajkürti és koltai

79 tanulmányait bátyja támogatásával végezte, s előbb községi díjnok volt Garbolcon, majd Csépán, miközben 1934-ben jegyzői oklevelet szerzett. "

m Tiszafóldvár listánkon szereplő előadói gárdájának életrajzi adatainál Kiss Kálmán állami igazgatóról a Scheftsik-adattár ezt írja: „...ev. el. isk. igazgató és tanító, aki Lovászpatonán született 1890-ben és 1910-ben szerzett oklevelet Pápán. Szülőfalujabeli és lébényi tanítóskodása után 1918-ban került Tiszaföldvárra, ahol a Dalegylet vezető karnagya, a Horthy Szabolcs kaszinó titkára, a Polgári egyletben, valamint az Ipartestület pártolótagjaként vállaltközfunkciókat. "

81 ifj. György József polgáriskolai tanárról pedig ez olvasható: „...annaka György József nyomdatulajdonosnak és könyvkereskedőnek a fia, aki 1893-ban született Gyergyószentmiklóson, s 1909-ben segédként felszabadulva Petrozsényben, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Debrecenben, Hajdúböszörményben dolgozott, majd 1919-ben önállósította magát és 1927-től nyomdatulajdonosként jegyezték. 1929-ben megalapította a »Tiszaföldvar és videke« lapot, az Iparos dalárdának lett alapító tagja, később az Ipartestület elnökévé választotta, s fiából pedagógust nevelt. "

82 Mesterszállás esetében Reiff Aladár tanító biográfiáját egészíthetjük ki azzal, hogy „ 1944-ben választották meg az alsórészi IV. tanítói állásra, ahonnan az I. számú kántortanítói állást kérvényezte meg ugyancsak 1944-ben. A képviselőtestület meg is választotta olyan feltételek mellett, hogy két esztendőn belül köteles megszerezni a kántori oklevelet A tiszasasi népművelők közül Szabó Dezső ref. lelkész 1905-ben született Mikolán. Egyetemeit Debrecenben és Utrechtben végezte. 1929-ben avatták lelkésszé, Tiszasason 1934től látta el a lelkészi szolgálatot. Gálfy Sándor adatait Scheftsik a következőkben összegzi: „...az 1887-ben született gazdálkodó régi tiszasasi birtokos család sarja. 40 holdon gazdálkodik. Az I. világháború idején a 68. gy. e. kötelékében harcolt a szerb és orosz fronton, fogságba esett. Hazatérése után községi képviselőtestületi tag, a Levente egylet elnöke, az Önkéntes Tűzoltó Testület egyik megszervezője és a/parancsnoka, négy gyermek: Sándor, Ilona, István és László atyja. "

84 Gálfy Sándorról egy későbbi pályázati munka alapján azt is megtudjuk, hogy 1945. január 31-én, amikor a községi elöljáróság megválasztására került sor, Gálfi Sándor (ekkor nevét már a kor igényeinek megfelelően nem „Y"nal, hanem „I"-vel írta) lett a bíró. Mikor pedig az egymás után alakuló pártok vezetőiből létrejött a Nemzeti Bizottság, annak első elnökéül is őt, a Kisgazda Párt vezetőjét választották.

85 Ha csak futó pillantást vetünk a közölt dokumentumokra, akkor is nyilvánvaló, hogy a népművelés — nevezzük egykori nevén szabad oktatási vagy iskolán kívüli tevékenységnek — szekértáborát zömmel a pedagógusok (tanárok, tanítók, óvónők és egyetemi tanárok) alkották, így volt ez már a népművelési szervezet első hivatalos felállásakor, 1920 után is, amikor még az iskolai keretek közötti képzéskor, illetve annak kiegészítéseként elsősorban az analfabétizmus felszámolásának tanfolyam- és előadásszerű formái voltak a meghatározóak. Ezek olyan népművelési alkalmak voltak, amelyek kiegészítették, segítették az oktatásban mutatkozó alapvető hiányosságok felszámolását célzó törekvéseket. Nem igényelték a kötött iskolai rendszert, annál jóval szabadabb formában 79 Ezeket az előneveit 1945 után nem használta, sőt családi nevét is Kürtinek írta a továbbiakban. 80 SCHEFTSIK György (szerk.) i. m. 101. p. (Adattár) 81 Uo. 125. p. (Adattár) 82 Uo. 123. p.(Adattár) 83 DR. HORVÁTH Ferencné—DR CSABAI István: Mesterszállás község 25 éves fejlődése 1945—1969 között. Mesterszállás, 1974. Kézirat. DMHA: 26-72. 84 SCHEFTSIK György (szerk.) i. m. 138. p. (Adattár) 85 HERCZEGH Imre: Tiszasas község története. Tiszasas, 1974. Kézirat. DMHA: 28-72. 6. p.