Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Szabadművelődés a Tiszazugban
2. ábra Népköri jelmezbál (képeslap 1933-ból) (Döbrei Józsefié tulajdona) mert — ellentétben a megye más területein dívó gyakorlattal — itt lokális osztottság nélkül rendezték a kocsmai bálokat. Délután azután a bandákba verődött legények kivonultak a kijelölt kocsmákba, s nótaszóval, „danászással" kezdték a mulatságot. Egy idő után kinéztek az ajtón, s a karéjba gyűlt, összebújt lányokat megvizitálva egyenként beszólították a választottjaikat. A szólítás egyedi volt. Címzett, névre szóló, a legények hívó szavának rendjében, illetve intésére. Mert például Cibakházán a legénynek csak intenie kellett, hogy a választott lány bemenjen a bálba. A választás szabad volt, mert a kocsmai táncra a leányt a szülei sohasem kísérték el. A bál végén a legények párokra szakadva hazakísérték táncosaikat. Ezeknek az eseti szerveződésű (de azért gyakorta ismétlődő) báloknak a Tisza menti települések esetében volt egy speciális változata is, az „állásbál". Ahol kompjárat volt, ott a vízen átszállítottátfuvarozott jószágnak „állást", pihenő- és terelőhelyet alakítottak ki, amelynek földjét az állatok befogadásához elegyengették, s némileg még le is döngölték. Ahová azután a találékony és szórakozni vágyó fiatalság vasárnaponként harmonikaszóra vagy fogadott cigányok muzsikájára összesereglett táncolni, vigadni. Az emlékanyag szerint a legények a folyóparton lekaszálták a gyepet, ezzel így egyedi táncmulatság-alkalmakat biztosítottak, hogy ott az időjárástól függően kedvükre „rophassanak" (mint pl. Tiszakürtön vagy Tiszainokán az első világháború előtt). A Tiszazug két meghatározó — lélekszám szerint akár városnak is tekinthető — nagyközségében (1930-ban Kunszentmárton lakossága 10 726 fő, Tiszaföldváré pedig 11 476 fő) már az első világháború előtt, de a 30-as években feltétlenül tagolt társadalomról beszélhetünk. Az eredetileg helyi és környékbeli szokásokhagyományok alapján szervezett spontán táncos összejövetelek, mulatságok egyre többször a köri és egyleti bálok keretei között kerültek megrendezésre. 8 Elegendő ennek megerősítésére az 1932-ben már a XV. évfolyamában járó helyi lapot, a Kunszentmártoni Híradót felütni, s bőséges híranyagot találunk a köri-egyesületi rendezvé3. ábra Szüreti bálozok csoportképe. 1926 (Fotó: Király Lajos) (Forrás: TF M Adattár, Ltsz.: 89.12.1.) nyékre vonatkozóan. A mulatságok, összejövetelek szezonjának csúcsán a lap „Farsangi Naptárában" az áll, hogy „február 6-án: Kaszinó-bál. Február 7-én: Önkéntes Tűzoltótestület jelmezes és álarcos bálja a Körös Szállóban. Február 7-én: Földmívelö Munkásegylet jelmezes és álarcos táncmulatsága saját helyiségében. Február 8-án: Kath. Kör farsangi táncestélye saját helyiségében. Február 8-án: Gazdasági Egyesület társasvacsorával egybekötött táncestélye saját helyiségében. Február 9-én: Földmívelö Munkásegylet éjfélig tartó batyu-bálja saját helyiségében. " 9 8 SZMNA II/l., II/2. Szolnok, 2001. 9 Kunszentmártoni Híradó, 1932. február 7. (XV. évf. 6. sz.) 2. p.
