Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Szabadművelődés a Tiszazugban
TISZA ITLAG II. A népművelés előzményei a Tiszazugban - az iskolán kívüli népművelési korszak A jelentős helyi tábort: szereplöket és közönséget egyaránt megmozgató eseményeknek az egész iskolán kívüli népművelési korszakban nemcsak országosan, de Jász-NagykunSzolnok megyében és a Tiszazugban is jelentős hagyományai voltak. Ezeket meglehetősen jól ismerjük, mivel a Szolnok megyéről kiadott első magyarországi néprajzi atlasz kérdésköreivel a népművelési tevékenységeket is alaposan körbejárja, feldolgozza. 3 A dalolással, tánccal, zenéléssel, színjátszással, maszkos alakoskodással összekapcsolt helyi szerveződésű szórakozási és kulturálódási alkalmakat úgy kommentálja és vetíti térképre, hogy bemutatja azt is, milyen társadalmi és lokális megoszlásban rendezték meg őket a XIX—XX. század fordulóján és a XX. század 30-as éveiben. Ez dolgozatunk szempontjából azért szerencsés, mert ahogy a Szolnok Megye Néprajzi Atlasza szerkesztője — egyik témánkat közvetlenül is érintő — kommentárjában írja: „...a szokást változataiban is meg kívántuk ragadni [...] ugyanis éppen ekkor alakult át sokhelyütt a szokás, s a korábbi társadalom csoportonkénti meghatározottságát, illetve a lokálist ekkor váltja fel a megalakuló egyesületek sora, amely ugyan hagyományos elemeket is őriz, ám mégsem ugyanaz, mint a korábbi társadalmi tagoltság. Mi az értékeléskor nem a századfordulót hangsúlyozzuk, hanem az azt megelőző másfél évtizedet. Ugyanígy tisztáznunk kell(ett) ezen időmetszet egyleteinek viszonyát a harmincas évekbeli egyletekhez, körökhöz, szervezetekhez. A hagyományos társadalomból közvetlenül kinövő egyletek sora egy-egy közösségben igen gazdag, ám ezek jó része átalakul a harmincas évekre, gazdagságuk megszűnik, s új, immár politikai tartalmat is hordozó szerveződések is keletkeznek világi és egyházi vonalon (cserkészek, leventék egyletei, vagy a KALOT 4 , KALÁSZ 5 , SoliDeo Gloria 6 ), akik szintén — olykor kötelező részvételt is megkívánva — rendeznek bálokat, egyéb mulatságokat. S mindehhez jön a húszas évek elejétől az Iskolán kívüli Népművelés (később SzabadműveléJdés), mint mozgalom a maga báljaival, ünnepségeivel, színi előadásaival. " 7 Megyeszerte a legáltalánosabb hagyományos szórakozási alkalmak a házaknál vagy tanyán rendezett bálok voltak. Ezek „spontán" összejövetelekként szinte bármikor megeshettek, nem kötötték évszakokhoz, ünnepi alkalmakhoz megrendezésüket. Mivel a részvételi szándékon kívül — márpedig erre a fiatalság mindig lelkesen vállalkozott — a zenei kíséretet, aláfestést biztosító, házilag is könnyen elkészíthető népi hangszer: a citera is adott volt, ezért ezt a táncos szórakozási alkalmat a Tiszazugban egyetemlegesen citerabálként emlegették. Főként vasárnap délutánokon, ünnepekkor, de sokszor minden különösebb indok nélkül is megrendezték, főleg a hosszú téli esték idején. A citera Alföld-szerte elterjedt népzenei instrumenhim volt. Majdnem minden házban volt legalább egy citera a Tiszazugban. Értő használói nemcsak a házakba összehívott és a tanyákon verbuválódott társaságnak, de a kocsmai bálokon, köri és egyéb összejöveteleken is el tudták pengetni a talpalávalót. Aminek hangját a táncra sereglettek nótaszavukkal erősítették fel, ahogy emelkedett a hangulat vagy lett szaporább-frissebb a dalhoz társított tánc. Hagyományosan mindez úgy zajlott, hogy a lányok a vasárnapi istentisztelet után összefogódzva végigsétáltak a falu főutcáján. Nyomukban az ugyancsak csoportban vonuló, bennük gyönyörködő, velük évődő legényekkel. Hogy aztán délután abban a kocsmában, ahol a tánc szerveződött, megjelenjenek. Cibakházán ezt a 30-as évek szokása szerint a kijelölt kocsmára kitűzött zászlóval is „közhírré tették", 3 Szolnok Megye Néprajzi Atlasza (a továbbiakban SZMNA) II/l. Szolnok, 2001. 214 p.; Szolnok Megye Néprajzi Atlasza 11/2. Szolnok, 2001. 213 p. 4 Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete 5 Katolikus Leánykörök Szövetsége 6 Református diákszervezet, amely 1921-től 1949/50-ig működött. 7 SZABÓ László: 94. kérdéskör — Mulatságok. In: SZMNA 11/1. 66. p.
