Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Szabadművelődés a Tiszazugban

The sources of this paper were mainly provided by the applications, written memoirs and collections found in the archives of János Damjanich Museum, Szolnok. These data have been completed by the contemporary documents, proceedings and central directives kept in the museum, or, more importantly, the Archives of Jász-Nagykun-Szolnok County; and by the literature that deals with the area of public and out-of-school education. To complete the available data, the author has also used some published manuals of the history of individual villages, and the collection edited by József Soós, educational secretary of the county entitled The History of Public Education in Jász-Nagykun-Szolnok county, published in 1

943; The Present and Past of Jász-Nagykun-Szolnok county, edited by György Scheftsik, published in 1936; and two volumes of the Ethnographical Atlas of Szolnok county, published in 2001. Bevezetés Magyarország II. világháborút követő időszakának értékelésében különösen nagy jelentőséggel bír az első 3-4 esztendő. A militarizálódást követően felerősödött jobboldali szélsőséges megnyilvánulások a háborút követően megszűntek, s a demokratikus tendenciák kerültek ismét előtérbe. A többpártrendszer 1948-ig, a „fordulat évéig" tartó periódusa még minden téren erősen támaszkodott a két világháború közötti társadalmi, gazdasági struktúrákra és intézményrendszerre. Lényegében ezután alakult ki, illetve vette át a hatalmat az új politikai elit, s kezdődtek minden téren, így az oktatás, a kultúra területén is az alapvető változások. A háború utáni rendszerváltás első éveinek feltárása nemcsak azért fontos, mert semmiképp sem mosható össze a következő, Rákosi nevével jelölt korszak szintén néhány éves periódusával, hanem azért is, mert ezekben az években még működtek és elemezhetők a háború előtti békeévek eredményei. Belőlük levonhatók és összegezhetők azok a tapasztalatok, amelyekhez az 1990-es évek rendszerváltása visszanyúlhat a problémák megoldásában. Ehhez szükségesek az alapos, részletező kutatások, publikációk az oktatás, a kultúra és a művészetek területén is. Ennek csupán egy kis szegmense az iskolán kívüli, azaz szabadművelődés; kiváltképp ha ennek csupán az 1945—50 közötti egzisztálására szorítkozunk. Ezen belül is a Tiszazug szabadmüvelődésére korlátozzuk kutatásainkat, s csak azokkal a településekkel foglalkozunk, amelyek 1950 előtt is a Tiszazughoz tartozó önálló községek voltak. Vállalt feladatunk módszertanában is rejt tanulságokat, mert e néhány esztendőnek a feltárása mindenképpen megköveteli az iskolán kívüli oktatás, népművelés formáinak, eredményeinek XIX. századtól kezdődő elemzését is. Ebben gyökerezik, erre alapozódik ugyanis minden hasonló kísérlet, amely a kötött iskolai formációkon kívül a nép művelődését, kulturálódását célozza meg vizsgálatában. Ezért elemzésünkben elsősorban a tiszazugi községek II. világháború utáni néhány éves szabadművelődési időszakára koncentrálunk. Ahol lehetett, illetve ahol a folyamatosság miatt szükségét éreztük, ott példákat kölcsönöztünk a kötetlen formájú népmüvelés kezdeteinek különféle produktumaiból is. Amikor a Tiszazug szabadművelődési korszakának nevezett majd öt esztendő bemutatását kíséreljük meg, egy seregnyi, évek figyelő munkája során innen-onnan összegereblyézett adatkupacban próbálunk rendet tenni. Muzeológus megközelítéssel. Az ugyanis különbözik a történészek eredményes, de a teljességet csak közelítő múltfeltáró gyakorlatától. Náluk az ismeretszerzés, az adatgyűjtés lényegében egyetlen forrástípusra: a leírt, szövegesen rögzített irományokra korlátozódik. A muzeológusi múltidéző megközelítés ennél tágabb spektrumú. Muzeológusként számos fotót, emléktárgyat, jelvényt, emléklapot, egykori rendezvényekre utaló hímzett, kézzel rajzolt, faragott egyedi tárgyat, népművelési rendezvényekre, találkozókra készített apróságot gyűjtöttünk be a megye területéről. Ezek ugyan jelentős tárgymennyiségnek számítanak, de nem dokumentálják részleteiben sem az egyes települések, sem a kistáj emlékanyagát. Ösz-