Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba-Tóth Albert: A Tisza hullámterén tervezett tájhasználatváltás természetvédelmi szempontú értékelése

A hullámtér jelenlegi területhasználata A vizsgált tiszai hullámtér közel 91%-a termő-, míg a maradék 9%-a művelés alól kivett terület (holtágak, tavak, patakok, töltések, anyaggödrök, vízállások, víztározók, mocsarak, beépített területek — tanya, major stb.) (DORGAI L. et al., 2004) (2. ábra). A termőterület közel fele erdő (14 203 ha), amelynek 18%-a telepített nemesnyáras. A fennmaradó erdőállomány őshonos puha- és keményfás ligeterdei fajokból áll. A hullámtér valamivel kevesebb mint felét mezőgazdasági területek foglalják el, összesen 12 816 ha kiterjedésben. A mezőgazdasági területből legnagyobb részt a szántók képviselnek (8672 ha, a hullámtér 29,1%-a), kisebb részben gyepterületek (legelők és rétek) fordulnak elő. A kert, gyümölcsös és szőlő művelési ágak a hullámtéri mezőgazdasági területeken alárendelt szerepet játszanak. Egy földrészlet halastó művelési ágban került nyilvántartásba - 0,15 hektár területtel — Lakitelek külterületén. Természetvédelmi szempontból javasolt hullámtéri földhasználatváltás Természetvédelmi szempontból a két legnagyobb területet érintő hullámtéri gazdálkodási mód, az erdőgazdálkodás és a szántóföldi növénytermesztés átalakítása lenne kívánatos, amely az árvízvédelmi és a gazdálkodási célkitűzésekkel is összhangban van. Az őshonos hullámtéri erdők legkritikusabb veszélyeztető tényezője a területük csökkenése. A hazai fajokból álló fűz—nyár és keményfás ligeterdők helyettesítése nemesnyárasokkal és néhány helyen nemesfüzesekkel természetvédelmi szempontból semmiképpen sem támogatható. Ugyanis mind tennészetvédelmi, mind ökológiai megfontolások alapján egyaránt kijelenthetjük, hogy az ültetett nemesnyárasok nem tekinthetők erdőknek. Ezek kiónozott, vegetatív úton szaporított egyedekből állnak, így genetikailag minden egyed azonos, biológiai értéket alig képviselnek. Hiányzik az adott termőhelyre jellemző erdei cserjeszint, a természetközeli erdei faunájuk, és másféle mikroklímával rendelkeznek. Az ültetvények térnyerése az 1990—2000 közötti időszakban szerencsére megállt (HARASZTHY L., 2000), de további visszaszorításuk sürgető feladat. A nemesnyárültetvények helyén az árvizek levonulását jobban elősegítő fajgazdag hullámtéri rétek, kaszálók és legelők kialakítása, kisebb részben pedig — ahol nem képeznek árvízi akadályt — őshonos fajokból álló természetszerű ligeterdők telepítése lenne kívánatos. A természetvédelem a Tisza hullámterén a továbbiakban arra törekszik, hogy a területen lévő szántóföldi gazdálkodást visszaszorítsa. A hullámtéri szántóföldi gazdálkodás a bizonytalan vízállás miatt nagy kockázattal folytatható. A szántóföldi gazdálkodást biztonságosabbá tevő, de az árvízvédelem hatásosságát csökkentő, árhullámduzzasztó nyárigátakat célszerű visszabontani. Az alkalmazott agrotechnika (szántás, tárcsázás) miatt az áradások alkalmával jelentős talajerózió léphet fel, míg a növényvédő szerek és műtrágyák alkalmazása veszélyeztetheti a hullámtér értékes természetes, ill. természetközeli életközösségeinek hosszú távú fennmaradását. A szántóföldi gazdálkodás helyett elsősorban természetszerű rétek és kaszálók kialakítása lenne kívánatos. A természetszerű rétek létrehozása és az azokon való gazdálkodás természetvédelmi szempontból támogatandó, hiszen a fajgazdagság, a biodiverzitás megtartásán túl a legkisebb kockázattal együttjáró természetbarát gazdálkodást jelenti. Ez a gazdálkodási forma nem igényli a környezetterhelő növényvédő szerek alkalmazását, ugyanakkor az áradások során fellépő talajerózió ellen is megfelelő védelmet nyújt a területnek. Az árvizek levonulását is ez a gazdálkodási mód segíti leginkább. A szántóterületek megszüntetésével a réteken kívül kisebb arányban ártéri mocsarak ki-