Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai I. (XVIII-XIX. század)

— eszközanyaga ugyancsak megtalálható. A Szilva András halála után, 1813-ban felvett hagyatéknál a kertben található szerszámok és használati eszközök pontosan, és minden más üzemhelytöl elkülönítetten kerültek összeírásra. A kertben osztatlanul maradtak a négy örökösnek jutó javak: „négy 3 akós hordó és egy hitvány 3 akós hordó, egy 3 akós kád, egy 6 akós törkölyös hordó, egy 2 akós hordó, egy ittzés tonna, egy szekertze, egy nagyobb és egy kisebb fúru, egy vas vésű, egy kis reszelü, egy gyalu, egy nagyobb fűrész, czirkalom, mettsző kés, egy nyitó kapa, egy szőlőt ültető fúrú" P Mégis ha a becsült vagyon értékét nézzük, a gazdaságok legfőbb értékét a szarvasmarha- és juhállománya jelenti. Ezek kisebb gazdaságok, ahol minden bizonnyal a megtermelt gabonát, az egyéb termesztett növényeket felélték, s nem vitték a piacra. Egy ilyen kisebb gazdaság teljes hagyatékát ismertetjük (melynek a tulajdonosa Nagy Mihály volt), aki még életében intézkedett ingó és ingatlan vagyonáról. ,, Gazdaságához 40 út szőlő, ház, hídasól, szérűskert, 5 ökör, 3 tehén, I borjú, 2 rúgott ökörborjú, 2 kanca, 3 sertés, valamint ugarvetés mellett az alábbi ingóságok tartoztak: 2 kocsi, 1 eke, 1 kas méh, 5 szíjhám, nagyobb és kisebb kád, egy 6 akós és egy fertályos borral telt hordó, egy 4 akós és egy fertályos hordó, nyereg szerszám, vastagabb szalonnának fele, házbeli eszközök, ágyleplek, pálinkafőző üst, búza és árpa, biblia, Szentek Hegedűje (szentkönyv lehetett), 2 szánkó, nádtoló, 325 kéve nád, egy új bunda. "

14 Lényegesen nagyobb gazdaság volt a Lapu testvérek között 1813-ban felosztott hagyaték, amely az anyjuk halála után jutott az örökösök kezére. Külön elemzésre alkalmasak a házbeli tárgyak (bútorok, textíliák, konyhai felszerelések, kendermunkák eszközei s egyebek), a földművelés, a szőlő- és gyümölcstermesztés szerszámanyaga. Ez utóbbiak nagy száma ellenére is úgy véljük, hogy az igazi értéket a jelentős állatállományjelentette, s egyben mutatja, hogy a Tiszazugban — a legvagyonosabb gazdáknál is — ez volt a vezető üzemág a paraszti üzemszervezeten belül. A három részre osztott örökség a következő volt: 90 juh, 12 ökör, 2 üsző, 10 tehén, 2 borjú, 5 ló, 5 csikó és 9 disznó. A baromfiról nem esik szó. Az állattartáshoz (idevesszük a fogatokat és tartozékait is) közvetlenül kapcsolódó szerszámanyag a következő volt: „3 kocsi, 2 szekér, 2 nagy szánkó, I kis szánkó, 1 lótaliga, 2 béklyó, 7 kolomp, 4 patting, 3 gyeplő lógós kantárral, 1 karikás, 2 ökörhajtó ostor, I szénavágó, 5 hám, 1 hátszíj, 1 keresztes, l barak rosta, 1 vakaró, 1 kefe, 1 h idasói, 1 hídlás ' '.

15 8. kép. Birkaetető rács a hodályban (Tiszakürt, 1977. Fotó: Szabó László) A jobbágyi birtokok erősödése, a községek szabályozta legeltetés kialakulása, a földesúri birtokok fejlődésének megtorpanása A XVIII. század második felében a Tiszazug gazdálkodásában (állattartásában) új elemként jelentkezett a földesúri birtokok gazdaságainak fokozatos kiépítése. Ez a szabad legeltetés korlátozásához vezetett. Kivételt jelentett Cibakháza, melynek jobbágyai maguk intézték 13 Uo. 14 BAGI G., 2003. 147. o. 15 BAGI G., 2003. 150—151. o.