Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai I. (XVIII-XIX. század)

A Tiszazug állattartásának korszakai I. (XVIII—XIX. század) Dr. Szabó László * Periods of animal farming in Tiszazug at the 18"'—19"' century — Using historic-ethnographic methods the paper is trying to outline the major characteristic features of a small region (which is now an ethnographic group as well). It is attempting to present how the grazing animal keeping adjusted to natural environment, and how it tried to break away from it in a certain extent. The Tiszazug formed an island inside the Great Hungarian Plain not only as far as the scenery was concerned, but in a sociological sense too, because it was surrounded by privileged Kun settlements and market towns. There was no real latifundium in the area (the upper limit was 800 hectares). The owners did not possess considerable financial means therefore their attempts to modernise their farming (e.g. stable farming, introducing new species etc.) proved to be unsuccessful. Bondmen had no one to learn new methods from, so being able to adapting themselves to natural conditions became an essential part of their lives. They hied to broaden their possibilities with local water construction works. However, until the results of the Széchenyi—Vásárhelyi water construction works started to appear, they were not able to break out of this situation. A táj és társadalma A Tiszazug (Közép-Tisza-vidék) gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben egyaránt egy zárványnak, kis szigetnek tekinthető az Alföld közepén. A földrajz kistájnak, a néprajz önálló néprajzi csoportnak, a történettudomány a szabadmenetelű (mezővárosok, privilegizált kerületek) területek közé zárt, földesúri hatalom alá tartozó jobbágy falvaknak, a szociológia aprófalvas paraszti közösségeknek tekinti. A néprajz érdeklődésére azért is tarthat különösen számot, mert szinte a szemünk láttára alakult át táji csoportból néprajzi vagy etnokulturális csoporttá. A Tiszazugot az 1930-as években az úgynevezett arzénes per tette hírhedtté, ismertté, ugyanakkor ez alakította ki sajátos „mi tudatát", amely napjainkra erős — kultúraszervező erejű — tiszazugi öntudattá vált.

1 A Tiszazug napjainkban halmozottan hátrányos helyzetű kistérség. A kis lélekszámú falvakból álló településhálózat és népessége szinte a megállíthatatlan pusztulás képét mutatja. Az egykor legalább népi műemlékek szempontjából értékes falukép ( 1960-as évek) a múlté. A XX. században épített rangosabb házak végső romlásuk előtt állnak, a 60—70-es években néhol nagyobb számban épült sátortetős házak gondozatlanok. A tiszazugi települések többségének bolthálózata fejletlen, a belterületi utcahálózat és a közutak állapota elhanyagolt. A tömegközlekedés az alacsony igé* Etnográfus, nyugalmazott muzeológus. 5000 Szolnok, Szapáry u. 20. E-mail: ethno2@t-online.hu 1 SZABÓ k., 1978. — A szerző cikke a terminusok magyarázatát is tartalmazza. írásunkban a tiszazugi paraszti állattartás utóbbi három évszázadának főbb jellegzetességeit és lassan változó képét vázoljuk fel. A vidékre jellemző középbirtokok (100—600 hold), illetve a termelőszövetkezetek állattartásával csak érintőlegesen foglalkozunk. A szorosan vett Tiszazugon kívüli községek adataira utalunk csupán.