Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

Horváth László: Az első félévszázad

Az első félévszázad Ötvenéves a Tiszazugi Földrajzi Múzeum. Félévszázad, morzsolgatom, ízlelgetem a szót. És így is jól hangzik! Sőt, a múzeumi területen a „költözős évek" duplán számítanak! Ha ez igaz, a Földrajzi Múzeum Tiszán inneni csúcstartó lenne, egy valóságos földvári matuzsálem. Az intézmény kamaszkora, vándorlása, az úgynevezett inasévek véget értek. Nézzék el nekem, de nem tudom megállni, hogy kihagyjam ezt a szé)játékot: a „Tiszavilág" nem tiszavirág, a kötet egy tudatosan fejlődő, jó irányba tartó, megújult intézmény büszke tanulmánykötete. A hiányérzet persze még bennünk van. Szomorú, hogy az alapító Varga Lajos nem élhette meg a múzeum nagykorúvá válását. Egy írásával azért jelképesen közöttünk ünnepel. Az viszont kifejezetten örömteli, hogy az intézmény történetét a földvári múzeumban negyven évig dolgozó, intézményformáló Szlankó István írta meg, s a korábbi igazgatók Kelemen Évától Vas Béláig szintén velünk jubilálnak, szerzőként is üdvözlik az ötven évet. A kötetben szereplő további földrajzi, néprajzi, archeológiai és történelmi tanulmányok többsége Tiszaföldvár és a Tiszazug természeti, társadalmi és gazdasági viszonyait állítja vizsgálatainak középpontjába. Jelentős előrelépés a térség tudományos életében ez a kötet, méltó az ünnephez. Szeretném azt mondani, hogy a következő ötven év már a békés, állandó, egyenletes szakmai fejlődésé, melynek végén a Földrajzi Múzeum — úgy is mint elismert tudományos kutatóhely — betölti nemcsak a Tiszazug, de az egész Közép-Tiszavidék természettudományos gyűjtőhelyének, kutatóbázisának, adattári és szakkönyvtári intézményének szerepét. A múzeum új épülete, megújuló kiállítása, gyarapodó szakembergárdája, a növekvő látogatottság, a beindult kutatások és az új telephely adta évtizedes bővülési lehetőségek mindenesetre erre a reményre jogosítanak föl. No, és a kiváló kollégák. Az állandó tagok, az innen elszármazottak, a Földvárra kutatóként szinte hazajárók, a megyei és megyén kívüli kollégák, a kötet szerzői. Azon kapom magam, hogy úgy írok a múzeumról, mint egy színházi társulatról. Ez lehet, hogy nem is véletlen. Kevésbé hangsúlyozzuk talán, de sok múzeum legfőbb értéke maga a muzeológus. Legyek hát elfogult, hazabeszélő legalább egy ilyen jeles évfordulón: a kötetet ezért elsősorban nekik, nekünk, magunknak ajánlom! Dr. Horváth László megyei múzeumigazgató