Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Nagy Molnár Miklós: Egy földvári kanta története

A kanta jelenlegi tulajdonosa, Fekecs Benjáminné Cs. Tóth Hona, tiszafóldvári lakos (Fotó: Me^ö Szilveszter, 2003) hogy ez a díszítőeljárás a magyar fazekasságban a XVI. századi osztrák edények behozatalával honosodott meg.

2 A feketékhez hasonlóan mázatlanok voltak a vörösre égetett folyóedények is, amelyek általában szintén mindennapi használatra készültek. A kanták, korsók mellett a feketékhez hasonlatosan kevéssé díszítettek, főleg csiszolást, illetőleg ujjnyomásos abroncsot fedezhetünk fel rajtuk. Az első mázas edények zöld színűek. Zöldmázas korsók az 1830-as évek második felétől ismertek. Feltételezésünk szerint azonban már korábban is készülhettek ilyen színnel festett darabok. Ezt látszik alátámasztani K. Sebestyén János közlése. Ebben leírja, hogy a hajdani Túrtő mellett, a Papörvényben három kör alakú kemence égetési alapnyoma látható. A kemence tűzjárása után kutatva „megolvadtpiszkoszöld égetett agyagot" talált. Ettől a helytől nem messze még kilenc hasonló kemence maradványára bukkant. E rövid írásban szólt egy 1760-ban készült éirasztali nagy kétfülű kantáról is,

3 amellyel kapcsolatosan Füvessy Anikó egy későbbi tanulmányban írja, hogy „bizonyos stílus- és formai jegyek alapján okunk van azt gondolni, hogy a túri református egyhá% 1760-as úraszjali edénye (kétfülű kanta) helyben készjjlt- "

4 Az edény oldalán az „Ano 1760nadik esztendő a Turi Ecclesiae" felirat mellett rátétes, pecsétes díszítmény látható. A díszítés nem volt idegen a korai nagyobb méretű túri tárgyaktól sem, a gyertyamártók között találunk olyanokat, amelyek falán szintén rátétes pecsétek láthatók. A kanta két oldalán lévő két fül a többi nagyméretű kanta füléhez hasonló állású, s ujjnyomással díszített. Az 1836—37 utáni korszakban készített tárgyak formavilága szinte teljesen megegyezett a korábbi, fekete használati edények formavilágával. Kresz Mária véleménye szerint „a^ ólommázas kerámia régi színskálájában e\ volt a legdrágább szjn. A festékek jó részefóldfesték volt, színes máz^ csak a ré'zpxidos zpld és a vasoxidos sárga volt, így érthető, hogy a Zöld szjn volt a legdrágább és elsősorban különleges darabokra alkalmazták. '

5 A Mezőtúrra annyira jellemző zsemlyesárga, dudi alapszínű cseréptárgyak már az 1870-es években megjelentek.

6 Az alapszínt adó földfestéket az Arad megyei Dud községből, illetve annak közvetlen környékéről hozták, hozatták, s így erről a településről kapták elnevezésüket az ilyen színnel festett darabok. Az öntőfestékként használt dudi földről tudjuk: nem másodlagos képződésű agyag, mint az edények alapanyaga, hanem elsődleges, azaz az előzőnél jóval tisztább minőségű, benne kevesebb szennyeződés található." A tűri fazekasok még a XX. század első évtizedeiben is több vagon földfestéket rendeltek és szállíttattak Dudról.

8 Az. 1880—90-es éveket a túri kerámia klasszikus korszakának tekinthetjük. 2 HOLL 1.1963. 77. 5 K. SEBESTYÉN J, 1956. 78. 4 FÜVESSY A. 1987. 383. 5 KRESZ M. 1960. 365. 6 ,yA túri fazekasok hagyománya szerint a dudi szint és rajta a színes virágdíszeket az 70-es években l lódmezfvásárhelywl /ölt filiális korsókon hozták magukkal és honosították megMezptúron. Ezek között azonban csak Tokod/ Jánosi emlegetik. "GYORFFY L. 1973. 213. 7 KISS L. 1964. 320.