Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Gy. Fekete István: Hadműveletek Tiszaföldvár térségében 1944 őszén

hamlöveg, valamint 11 darab Királytigris nehézharckocsi beérkezésére számítottak. A személyi állomány feltöltöttségét 74%-ra becsülték. Október 18-ról 19-re virradóra a németek átcsoportosítást és aktív felderítést hajtottak végre. Hasonlóképpen járt el a 3. magyar hadsereg is Szolnoktól délre. A magyar katonaság felderítő járőröket küldött át a Tisza bal partjára, akik azt közölték a magyar lakossággal, hogy bár a térségben ellenséggel nem találkoztak, a biztonság kedvéért a településekre, így Tiszaföldvárra sem mennek be. Október 19-én reggel 5 órakor a támadás három irányból indult meg. A Rákóczifalva felé eléiretörő német páncélosok a 4. román gyalogoshadosztályba ütköztek. A németekkel azonos időpontban, a Tiszán átkelve, Nagyrév térségében támadásba lendült az 1. magyar lovas- és a 8. magvar gyalogoshadosztály. Ugyanekkor a 4. SS páncélgránátos hadosztály a 4-es út mentén kezdte meg támadását. A magyar alakulatok a 2. román és a 203. szovjet lövészhadosztály csatlakozására mérték csapásukat. Az átcsoportosított német páncélosoknak és a magyar csapatoknak közösen sikerült bekeríteniük a 4. román gyalogos- és a 203. szovjet lövészhadosztályt, valamint nehéz helyzetbe hozták a 2. román gyaloghadosztályt is.

16 Ekkor Stänescu tábornok, a 2. román hadosztály parancsnoka ellentámadásra adott utasítást. Ezzel sikerült hadosztályának pozícióját időlegesen stabilizálnia. A 24. német páncélos hadosztály és az 503. német Tigris páncélos osztály jelentősebb ellenállás nélkül nyomult előre. Október 19-én 16 órára elérték Mezőtúr szélét, a településen a 24. páncélos hadosztály súlyos utcai harcokat vívott. Még ezen a napon 17 óra körül elfoglalták Tiszaföldvárt és Cibakházát is. Ezekből a hadmozdulatokból Tiszaföldvár térségében a helyi lakosok csupán annyit érzékeltek, hogy Vezseny felől egy kisebb német egység anélkül, hogy nagyobb harcba keveredett volna, egyszerűen átvonult a falun. Ekkor a tüzérségi tűz következtében 2 lakóház megsérült.

17 A Rákóczifalva irányába indított támadással azonos időben megindult a 4. német SS karhatalmi hadosztály is a 4-es főúton Kisújszállás irányába. Ez a támadás azonban Kenderesnél elakadt, ezért a németek letértek a főútról és Túrkeve felé vették az irányt.

18 Október 20-án beérkezett a szolnoki hídfőbe az 503. Tigris osztály másik fele, amit rögtön harcba vetettek Törökszentmiklós irányába. A Királytígrisek a gyalogságtól kísérve gyorsan haladtak a 4-es főúton. A két irányból (Túrkeve és Törökszentmiklós felől) támadó német csoportosítás egészen Kisújszállásig jutott el, sőt, egy rövid ideire el is foglalta a település egy részét. Ez a siker azonban rövid életűnek bizonyult. A meg-megerősödő szovjet támadások miatt a németek jobbnak látták, ha erőiket Kisűjszállásról Törökszentmiktásra vonják vissza.

19 Az 53. hadsereg parancsnoka a kialakult nehéz helyzet hatására a bekerítésben lévő 4. román hadosztály megsegítése érdekében harcba vetette a Parfentyev ezredes vezette 243. és a Fedorovszkij vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 303. szovjet hadosztályokat. A 2. román gyalogos- és a 243. szovjet lövészhadosztályok hasonló teladatot kaptak. E két hadosztály Tiszakürt—Kunszentmárton térségéből nyomult előre, és Öcsöd—Tiszaföldvár északi körzetéig jutott el. A 303. hadosztály Mezőtúrnál harcolt. Október 20-án a kora délutáni órákra kiűzte a németeket a városból. Itt viszont megrekedt a támadás, így a bekerítésben lévő 4. román gyalogoshadosztályig már nem jutott el. Hasonlóképpen járt a 243. szovjet lövész- és a 2. román gyalogoshadosztály is. Ezek Tiszaföldvárig jutottak el, a bekerítésben lévő román hadosztályt azonban nem közelítették meg. így az október 19-én és 20-án indított német támadás teljesen felőrölte a Tisza jobb partját védő 4. román gyalogoshadosztályt. A teljes parancsnokság, 179 tiszt, 272 altiszt, valamint 4680 katona esett fogságba.

20 A harcok második szakaszában vívott hadműveleteket mind a két fél eredményesnek minősítette. A szovjetek sikernek értékelték azt, hogy a megyében elfoglalt pozícióik lényegesen nem gyengültek. Német—magyar részről a sikert abban látták, hogy ezzel a meglehetősen rövid életű 16 SZÁMVÉBER i. m. 255—256. és 273—276. o. 17 Hazánk felszabadulása, 346. o.; KORMOS László: Adatok az 1944-es Szolnok megyei harci cselekményekhez. Jászkunság, 1963/1.; BORÚS i. m. 244—245. o.; SZIKSZAI i. m. 92. o. 18 KORMOS, Jászkunság, 1963/1. 19 KOVÁCS Zoltán—SZÁMVÉBER Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Hadtörténeti Levéltár, Budapest, 2001, 189—190. o. 20 BORÚS i. m. 244—245. o.; SZÁMVÉBER i. m. 275. o.