Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
ÉRTEKEZÉSEK - Barabás Imre—Túri Zoltán: Néhány adalék a Tiszazug vízföldtani adottságainak és ivóvízellátásának vizsgálatához
TISZAVILAGL vízmű és a fürdő kútjai a nemegyszer durvaszemcsés középső-pleisztocén homokrétegeket vonják termelésbe, 1300—2400 l/p hozamokat adva. Esedeges kiváltásukra kevés az esély. Az alsó-pleisztocén homokrétegek elérése ugyanis költséges: a víz meleg és gázos, ami a vezetékhálózatban, illetve a kezelés során nehézséget okoz. Kunszentmárton A volt Pannónia Szőrmekikészítő Gyár udvarán található a legmélyebb kűt, szelvénye alapján a korbeosztás a következő: Felső-pleisztocén: 0—189 m között Középső-pleisztocén: 189—475 m között Alsó-pleisztocén: 4" 5—626 m között A felső 189 m-ben lévő homokok iszaposak és aprószemcsések, kúttelepítésre alkalmatlanok. A víz magas hőfoka miatt nem javasolhatók ivóvíz célú feltárásra az alsó-pleisztocén rétegek sem. Kiváló adottságúak viszont a 210—420 m közötti homokrétegek, melyek a korszerű kutakból 750—1500 l/p közötti vízhozamokat képesek szolgáltatni. Kungyalu A helység legmélyebb vízadó kútjának (308 m) szelvényéből az egész pleisztocén korbeosztásra következtethetünk: Felső-pleisztocén: 0—160,5 m között Középső-pleisztocén: 160,5—411 m között Alsó-pleisztocén: 411—546 m között A felső-pleisztocén homoksávok gyenge vízadó képességűek (260—300 l/p). A víz minősége is kifogásolható agresszivitása, vasassága és arzénossága miatt. A középső-pleisztocén legfiatalabb süllyedési fázisának üledékei is jórészt vékony, finomszemcsés homok- és agyragrétegekből állnak (hasonlóan Nagyrév környékéhez). 262 m alatt megjelennek a vastag, kiváló vízadó képességű (1400 l/p) dunai eredetű homokrétegek, melyek a fő ivóvízbázist jelentik. A vízműkút is ezeket hasznosítja. Öcsöd A vízműkutak és a környéken mélyített szénhidrogén-kutató fúrások geofizikai szelvényei alapján a pleisztocén összlet vastagsága 519 m-t tesz ki. Mivel a környék az Ös-Duna hordalékkúpjának szegélvzónájába esik, ezért a feltárt homokrétegek vékonyak és aprószemcsések. A korbeosztás a következő: 1 Felső-pleisztocén: 0—155 m között Középső-pleisztocén: 155—390 m között Alsó-pleisztocén: 390—519 m között Az egyetlen jó kifejlődésű vízadó réteg az iniciális pleisztocén Duna-homok, melyet önállóan még soha nem állítottak termelésbe. Feltehetően 800—1000 l/p maximális hozamok adására képes (más rétegek csupán 300—400 1/p vizet szolgáltatnak). Az ivóvíz minősége minden szinttájban rossz (magas bór-, metán-, ammóniatartalom). Összefoglalás Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tiszazugi pleisztocén üledékeket vízföldtani és vízkitermelési szempontból a kettősség jellemzi: a rétegek vízadó képessége kedvező, a tárolt rétegvizek minősége azonban igen változó, általában nem megfelelő. Az alsó- és középső-pleisztocén során szinte mindegyik térszínsüllyedési fázisban vastag, kiváló vízadó képességű homokrétegeket rakott le az Ös-Duna a térségben. Az ezekre a rétegekre települt vízművek azonban számos vízminőségi problémával kénytelenek szembenézni (például nagy bór-, vas-, metángáz- és ammóniatartalom, magas vízhőfok). A felső-pleisztocén elején az ősfolyó végleg elhagyta a területet, helyét az észak felől érkező — finomabb üledékeket szállító — kisebb vízfolyások foglalták el. Ezek az üledékek csekély vízhozamok adására képesek, az itt tárolt rétegvizek erősen gázosak és kedvezőtlen kémiai
