Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Buschmann Ferenc-Mező Szilveszter-Vadász István: Lepkék, mamutok, jegecek... A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet természettudományi gyűjteményének bemutatása
Az őslénytani anyagban 77 esetben ismert az állatfaj szerinti meghatározás, a többi esetben csak az „ősemlős", az „ősállat" csontja, vagy egyszerűen csak az állatcsont megnevezés szerepel. Több mint egy évszázada erededleg harmincegy mamutcsontmaradvány (Mammutbus primigenius) került a régi gyűjteménybe. Ezek között tíz db mamutfog, öt-öt mamutagyar és -lábszár, három-három állkapocs és oldalborda, két csigolya, illetve egy-egy kulcscsont, medencecsont és lapockacsont volt. A három ősbölénycsont (bisonpriscus) közül az első leletet (egy bölényfej et) Berzeviczy Antal kőtelki római katolikus plébános 1877-ben adományozta a gyéíjteménynek. Széchy Károly királyi mérnök a Tisza-híd építésekor 1890 júniusában egy ősbölénybordát talált, ami a bölényleleteket gazdagította. 1938-ban a füredi téglagyárban is találtak bölényleletet, mely szintén a gyűjteménybe került. Sajnos, mára már csak a Berzeviczy-féle lelet maradt meg. Hét ősszarvascsont (Cervus elapbus) is a gyűjteménybe került. Ebből kettő-kettő koponya-, állkapocs- és lábszárcsont, egy pedig agancs. Többségüket a Tiszából halászták ki Dorogma és Füred között. Két leletet viszont a tiszai vasúti híd alapozásakor, a 4. mederoszlop süllyesztőszekrényéből, a 0 vízszint alatti 16, illetve 22 méteres mélységből 1890-ben hoztak felszínre a hídépítő munkások. Az egykori elnevezés szerinti irámszarvas (rénszarvas — Kangifer tarandus) emlékét 3 db lelet őrizte a füredi gyűjteményben. Mára csak egyetlen, két darabból álló „agancs-, illetve szarvtöredék" maradt meg. Az öt darab ősdámvadcsontból három „szarvlapát", kettő „szarvcsont" volt. 1881 és 1900 között kerültek a gyűjteménybe vásárlás és egyleti ásatás útján, illetve Széchy Károly hídépítő főmérnök és Böször Jánosné füredi lakos adományaként. Mára sajnos mindegyik darab eltűnt, még az utolsó, 52.869.1. leltári számú darab is elkallódott. Az egyleti leltárkönyv 3 db óriásszarvas-leletet (Megaceros giganteus) tartott számon. Az egyik bejegyzés szerint 1890 nyarán „A tiszai hídépítés alkalmával a 3. mederoszlop alapjának ásásánál 24 m-nyire 0 alatt előkerült: óriás szarvas („cervusgygas" — akkori leltárkönyvi bejegyzés szerint) feje állkapoccsal s ugyanezen ősállat agancsai, H felkerült leleteket Széchy Károly XJr ajándékozta". A későbbi azonosítás révén azonban kiderült, hogy a régi egyleti gyűjtemény 11 -féle, óriásszarvashoz köthető leletet tart számon, melyek közül az 52.907.1. és az 52.912.1. leltári számon nyilvántartott darabok maradtak meg különösen épségben. Hajdanán hat őstulok (Bos primigenius) csontot őriztek a régi gyűjteményben. Megtudhatjuk még, hogy 1885 körül Tariczky Endre egy mastodonagyarat, 1893 májusában pedig Berzeviczy Antal egy antilopkoponyát adott a gyűjteménynek Az egyleti leltárkönyben 1 db szarvas (Cervus elapbus) koponya került rögzítésre 1882-ben, lelőhelye a tiszafüredi rév. A koponya Epstein Jakab adományaként került az egylethez. Tíz, vaddisznóhoz, ősvaddisznóhoz (Sus serofa ferus) köthető csont is bekerült a régiségek közé. 1880-ban 1 db vaddisznóagyar, 1887-ben két vaddisznóagyar (adományozta: Kovács Máté, Tiszaszőlősről) került elő. 1893 májusában Kovács György 2 db igen szép vaddisznóagyarat ajándékozott az épülő „Bika" fogadó mellett végzett építési munkák leleteiből. 1893 augusztusában Elek István Tiszaszőlősről egy másik vaddisznóagyarat ajándékozott, 1897 augusztusában pedig egy ősvaddisznó alsti állkapcsa került vétel révén a társulathoz, melyet a halászok találtak a folyóban Tiszafürednél. 1909-ben az ásotthalmi ásatásokból újabb 3 db vaddisznóagyar került a gyűjteménybe. 1885 és 1896 között három őzagancs-, illetve őzkoponya-maradvánnyal gyarapodott a gyűjtemény. Később 2 db ős-, illetve barlangi medvefog is a gyarapodást szolgálta, sőt 1898 júniusában Kovács Béla Rozsnyóról egy teljesen ép medvekoponyát is ajándékozott. Egy 191 l-es leltárkönyvi bejegyzés a Tiszafüred alatti „Fok és környéke " ásatásával kapcsolatosan arra utal, hogy részben őselefántnak (masztodonnak) mlajdom'tott csontkövületek: óriás méretű lábszárak, fejek, fogak és agyarak kerültek elő. Bővebb tudósítás a leletekkel kapcsolatosan nincs, így a pontos darabszámot sem sikerült kiderítenünk, sőt a lelet további sorsa sem tisztázható. Bizonytalan az azonosítása (és mai sorsa) annak a gyűjteménycsoportnak is, amelyet több helyen „ősemlős" megjelöléssel illet a leltárkönyv. Összesen 42 ilyen típusú bejegyzés van. Nem igazán szerencsés az utókor akkor sem, ha az 6 Az elemzés a Kiss Pál Múzeum Történeti Tárgyi-Dokumentációs Leltárkönyve 71.83.3. számú dokumentum (A tiszafüredi Múzeum- és Könyvtáregylet tárgyainak jegyzéke 1877—1940 között) bejegyzései alapján készült.
