Tiszazugi Tudósítások, 2014 (1. évfolyam, 1. szám)
2014-07-01 / 1. szám
4 TISZAZUGI TUDÓSÍTÁSOK 2014. július Folytatás а в. oldalról. Egyszerű közvitéz volt, amikor idekerült s csakhamar megtudták róla, hogy a civiléletben a kőmüvesmesterséget folytatta. Az áttörés után az egyik művész hadnagyunk terméskőből faragott egy oroszlánt s úgy rendelte el egy felsőbb parancs, hogy az áttörés kitüntetettjeinek neveit megörökítik talapzatán. S az örök vidám „kis kőműves“ dolgozott rajta, hogy téglafal köritse az emlékművet s azon dolgozott szorgalmasan s erre az időre felmentették a lövészárok szolgálatból. S elkészült a mű. Felkerültek rá a dicsőséges nevek. Ezen a frontszakaszon megszűnt az előrenyomulás s mi itt maradtunk, álló harcban az ellenséggel hosszú heteken át. Itt lett szomorú az örökvidám kis kőműves, aki ekkor már káplár volt s a „nagy ezüst“ is díszítette a mellét. S egy napon kihallgatásra jelentkezett az ezredesnél s előadta szépen, hogy miért olyan szomorú, hogy szinte elviselhetetlenné vált számára itt az élet.- Azt szeretném - halkult el a hangja a szabályszerű jelentés után - ha az én nevem is felkerülhetne az emlékre, ha hősi nevet érdemelhetnék ki. Zavartan elhallgatott. De az ezred atyja megértette:- Jól van fiam! Kívánságod megértettem s ha olyan vitézi tettet követsz el, melyért arany vitézségi érem a dij, kieszközlöm, hogy a te neved is oda kerüljön az oroszlános emlékjelre. Csak néhány unalmas nap telt el még ezután. Aztán megélénkült ezredünk vonala. Reggeltőlestig dübörögtek, csattogtak a haláltontó hadigépek. Az ellenség általános támadást készített elő. Hírszerző repülőgépek csatáztak a vonalak felett. Olyik lángbaborultan zuhant alá, mig pilótája tüzes szekéren, mint hajdan Illyés próféta szállt fel a végtelenség felé a halhatatlanok utján. Egyik-másik nagy Caproni úgy suhant el árkaink fölött, hogy gépfegyvereivel végig söpörte a legénységgel tömött árkokat. Esze nélkül fedezte magát, aki csak tehette s eget hasogató káromlás, pokoli fegyvercsattogás üldözte utján a csúf ragadozókat. Kovács őrmester reménykedett, hogy nemsokára eljön az alkalom, amelyre olyan régen várakozott. Szakaszával szemben, valahol jó fedezékben, egy ellenséges aknavető, küldte olykor-olykor át a Felhívás a hősi halottak hozzátartozóihoz A tiszaföldvári hősi emlékmű ügye végre megvalósulás felé közeleg. A községi elöljáróság a hősi halottak neveit egy régebbi összeírás alapján elkészítette. Tekintettel azonban arra, hogy ezen öszszeírás régebbi keletű, amikor még sok eltűnt adatait biztosan megállapítani nem lehetett, e névsor kibővítésre, helyesbítésre szorul. Lapunk - tekintettel az ügy fontosságára - a községi elöljáróság által összeírtak névjegyzékét az alábbiakban közli, azzal a céllal, hogy a hősi halottak hozzátartozói, a hiányzó neveket beírásra, vagy a tévesen irt neveket helyesbítésre 8 napon belül a községházán jelentse be, annál is inkább, mert csak azok nevei lesznek az emlékművön megörökítve, akiknek neveit az elöljáróság igy megtudhatja. Tiszaföldvár és Vidéke, II. évfolyam 27. szám, 1930. július 6. halál sokszorosított üdvözleteit. Már hadnagyát is halálos sebbel vitték hátra. A legénység szinte tajtékzott dühében, ha egy-egy „csomag“ (szivar alakú iszonyú hadigép volt ez) becsapódott s előugrottak a készenálló sebesültvivök, hogy eltakarítsák a borzasztó sebben nyöszörgőket s a csendes halottak összezúzott testeit. Fényszórók, világitó pisztolyok, lángvetök gondoskodtak arról, hogy éjszakai pihenésről se legyen szó. Fenevadak ketrece volt már a lövészárok, ahol ingerült bestiák morogva csattogtatták fogaikat öszsze tehetetlen dühökben. Az idegek a megpattanásig feszültek a valamit tenni akarás önkívületében. Hetvenkét órája tartott már ez igy, kivetette minden ördögét a lángoló pokol. Ágyúink hasztalan keresték az aknavető telepet, szedte az áldozatokat, a legbátrabbakat, a legjobb bajtársakat. Kovács őrmester, a nagyon komollyá lett, vidám „kis kőműves“ határozott. Utat tör a pokol tornácán keresztül és elnémítja az aknavetőt. Nem lehetett visszatartani. Robbantó szert vitt magával, rövid tőrt és kézigránátot, amennyit birt. Halkan csúszott előre a széttépett drótok zeg-zugos utján, művészi tökéllyel fedezte magát, lépésröl-lépésre a halálmesgyén. A fényszórók pihentek. Már elkellett érnie... Iszonyú robbanás az ellenséges állások tömkelegében. A mieink fokozzák a tüzelést, de csak magosán lőnnek, az ellenség hallgat ezen a részen, zavar, futkosás zaja hallatszik. Még egy hosszú negyedóra... Véres alak bukik be az elővéd kaszamáta üregének nyílásán. Biztos helyre viszik. A harc már szünetelt, úgyis sötét volt az éjszaka. Élt és ragyogtak a szemei a kis kőművesnek, mikor a hordágyat letették az ezredes elé s csak ennyit tudott mondani: Előbb kézigránát aztán ekrazit rövid volt a gyujtózsinór, valahol elszakadt... Légberöpült az aknavető telep... egy lyukba taszított a légnyomás, azt se’ tudom, hogy értem ide... Az ezredes meghatottan nézte hü katonáját én arcát törölgettem egyetlen megmaradt zsebkendőmmel.- Jól van fiam!... Katona vagy, magyar vagy s levette saját kitüntetései közül az arany vitézségi érmet s „a kis kömives” mellére tűzte... Tiszaföldvár és Vidéke, II. évfolyam 20. szám, 1930. május 18. FELHÍVÁS A VILÁGHÁBORÚBAN ELTŰNT ÉS HŐSI HALÁLT HALT HOZZÁTARTOZÓIHOZ Felhívja az elöljáróság mindazokat, akiknek a világháborúból, vagy hadifogságból vissza nem térő hozzátartozóik vannak, legyenek azok akár elanyakönyvezve, akár nem, hogy a községháza anyakönyvi hivatalában 1930. okt. 20-ig feltétlenül jelentsék be, a hősi halott, vagy vissza nem tért nevét, rangját, csapattestét, születési helyét és évét, valamint azt is, hogy a hadba vonuláskor hol lakott, mi volt a foglalkozása, házastársának leánykori nevét, a hősi halott, vagy vissza nem tért szüleinek nevét, valamint azt is be kell jelenteni, hogy az illető mikor és hol tűnt el, vagy a hozzátartozók mit tudnak róla. A fenti adatokat, vagyis azt, hogy az illető hősi halált halt, vagy vissza nem tért mikor és hol született, szüleinek nevét, valamint házastársa nevét, születési, illetve házassági anyakönyvi kivonattal kell igazolni. Tiszaföldvár és Vidéke, II. évfolyam, 41. szám, 1930. október 12. 313 Számszerint 313-an vannak, 313 hősi halott neve kiállt felénk a Hősi szobor talpazatáról. Mindmegannyi név, mindannyi betű, egy-egy gyöngyszemnek, feketének látszanak, mégis mind-mind, aranyozottnak tűnik dicső emlékünkben. Glóriaként övezik körös-körül a messzetekintő őrtálló katonát, hirdetve a magyar vitézséget, a magyar hazaszeretetei, örök némasággal, - halhatatlanul. Hölttetemeik szerte a világ négy tája felé, idegen földben. Leikeik, emlékeik, itt körülöttünk. Ma már jelképes szobor hirdeti dicsőülésüket, ma adjuk át hivatásának emléküket, ma odajárulunk az Ő tiszteletükre, hogy hangtalan imát mormoljunk, békés nyugalmat kérve a Mindenhatótól, érettünk porladozó csontjaikra, - áldást, boldogságot kérve hitves nélkül hagyott özvegyeikre, apátián árváikra, hozzátartozóikra, mert Ők megdicsőültek, ott a golyósüvités, ágyudörgés, kardcsörömpölés szörnyű zaja között estek el, szép, gyönyörű, Nagy-Magyarországért, a mi boldogulásunkért. Mégis, most szemlesütve, pironkodva kell odaállnunk emlékük elé, mert drága hazánkat, amelynek épségét Ők életük, vérük által is védték, oltalmazták, megtartották, mi négybe engedtük szabdalni. Engedtük, hogy rabló hordák, mocskos lábbal tiporják az Ő vérükkel öntözött ezeréves országunk porát. - Most, e napon, - amikor emlékük kéri számon tölünk vétkünket, amikor 313 név kiállt felénk, szálljunk magunkba, ébredjünk fel - a már-már tunyaságba vesző öntudatlanságunkból s fogadjunk a mi lelkeinkbe, egy uj, egy szent, egy magasztos fogadalmat, hogy a Kárpátok büszke bércei övezte drága Hazánk földjét visszavesszük, - vagy mindnyájan elveszünk. Tiszaföldvár és Vidéke, III. évfolyam 43. szám, 1931. október 25. Képviselőtestületi rendes közgyűlés A Hősi-szobor ügyében községi főjegyző bejelentette a képviselőtestületnek, hogy a múlt vasárnapi leleplezési ünnepség a legnagyobb rendben folyt le, úgy, hogy minden oldalról a legjobb hangú elismerések hangzottak el. Miután a szobor-bizottság működése most már a szobor leleplezésével lejárt, a képviselőtestület a Hősi-szoborral kapcsolatos mindennemű intézkedésekkel a községi elöljáróságot bízza meg. Sallay Ferenc az ünnepség megrendezéséért és levezetéséért indítványozza, hogy a képviselőtestület a főjegyzőnek köszönetét és elismerést szavazzon. A képviselőtestület Sallay indítványát elfogadta. Tiszaföldvár és Vidéke, III. évfolyam 44. szám, 1931. november 1. A HŐSI EMLÉKMŰVEK ELŐTT KŐTELEZŐ A TISZTELGÉS A miniszterelnök elrendelte, hogy a hősi emlékművek, országzászlók és csapatzászlók előtt kötelező a tiszteletadás. Polgári ruhában a tiszteletadás mélyen levett kalappal és odatekintéssel történik, úgy, hogy a tisztelgő kalapját 3 lépésnyire az emlékmű vagy zászló előtt leveszi és utána 3 lépésnyire teszi fel. Nők a tiszteletadást mély fejhajlással jelzik. Egyen és formaruhában a tiszteletadás fővetéses tisztelgéssel történik. Tiszaföldvár és Vidéke, VII. évfolyam, 20. szám, 1935. május 19.
