Tiszazugi Tudósítások, 2014 (1. évfolyam, 1. szám)
2014-07-01 / 1. szám
12 TISZAZUGI TUDÓSÍTÁSOK 2014, július Folytatás a 11 oldalról. észre, hogy az-ősze kötetés szétszakat. minket bekerítettek a ravasz szerbek és úgy el is vertek benünket, hogy 280 emberből ált reggel a század indulásnál mikora vissza értünk az födözékbe csak 94 ember marat életbe aki nem volt megsebesülve, rengeteg sebesültünk ott marat, de hát az egész hadosztáj menynyit veszíthetet azt csak a jó Isten tudja.” Persze a hadvezetés ismeri az óriási veszteségeket. A szerb front mellet az oroszokkal vívott galíciai és kárpáti csaták is újabb erőt kívánnak. Már 1914 őszén a 21 évesek, illetve a 32-42 évesek behívásával töltik be a hiányokat. Serfőző István alakulata október 16-án pihenőre megy. „egy nyűgöt hejre és ott meg beretválkoztunk. ruháinkat egy kicsit ki dörzsöltük mert bizon 25 nap alat sok sár rátapat. 12 nap volt a pihenő ez alat aki akart meggyohonhatott tábori mise is volt. Bizony sokan nem vetünk benne részt...” „november elejében 8 dikén Rengeteg Rohamok szurony itt volt igazán használva, és így jól meg voltak verve a szerbek”... „A sikerek után az egész vonal megindult utánuk és hajtotuk őket. mikor mentünk, akkor bámultuk az rengetek holtest egymást érte” Tizenegy napi küzdelem után foglalják el a k.u.k. csapatok Valjevót. „November 16-án vonultunk be fel zöld gajazva minden ember és a város szélén várt benünket a Katona Banda” Rögtön hozzáteszi, hogy szeptember 5-i indulásuk óta a századok vesztesége több mint 50%-os volt. Valjevóban utolérte a harcoló csapatokat a konyha és a gazdasági hivatal. „Volt itt jó étkezés, finom cigaretta itt elég jól éreztük magunkat.” November 21-én már indul az újabb támadás. Tovább üldözik a szerbeket Kragujevácz felé. „este megálotunk egy sötét erdőbe és eset a hó. Akinek tetszet lefekhetet aki akart sétált, hogy ne fazon, így telt el az északa. 22-én reggel ismét fojtatuk az utat de igen fázot a lábunk mert többünknek nem volt bakancstalpja és ruhával vagy a pokrócból vágtunk egy darabot és azt kötöztük a bakancsra hogy ne fázon a lábunk” A szerbek szívós védekezése miatt elakad a magyar támadás. A veszteségek pótlására századonként 48 embert osztanak be. „persze ezek új emberek /kiképzeletlen újoncok/ voltak és nemigen ismerték a viselkedési módot, kíváncsik voltak a tájékot vizsgálva. meg is lett a következménye mert csak azt halotunk it is meg halt egy új ember ott is meglőttek egyet.” Az elmúlt három hónapban rengeteg borzalmat, száz meg száz halált látott Serfőző István. Mégis különösen megrendíti a közvetlen bajtársak sorsa. Mint a jászszentandrási Czakó Alajosé, „aki megrettent erre a hirtelen halálra ászt gondolta szegény ember hogy megsebesíti magát és legaláb visszajut Buda pestre. így tehát Belelőt saját kezébe és minden inat szét szaggatót az ő által közelről kirepülő gojo és elis vit 2 ujját a bal kezén és ő ígyjöt sebesülten a kórházba”.... „A Kamalj hegy alat való nagy harcokban eset el szegény hős komám Molnár Alajos a kivel két holnapig küzdötem. ez volt legkedveseb bajtársam”... „ezel ha nyűgöt volt az idő elpanaszoltuk egymásnak sorsainkat, hol ő vigasztalt hon én ötét. halotuk egymást gondolkozni kiáltotuk oda se komám majd meg segít a jó Isten” A november 26-án rohamra indulók között már nincs ott Serfőző István, „a lábam meg dagat és borzasztó fájt. köhögtem, a fájdalmam még egyszer nagyob let el ment minden vitézségi Bátorságom csak a méj gondok fogtak el kedves bajtársam hősi halálának történetén” Este, amikor csitult a csatazaj: „belefogtam a szegény Bajtársam hőstetteit meg köszöni a jó Istennek és kértem legyen irgalmas kegyelmes, Bodogult bajtársamnak, Ki múló órájában meg bocsájtani Bűneit. Lengjen az Ur Isten élőt is fönt a mennyországban lelkének számára a hős dicső nemzeti Zászló!” Másnap reggel a gyengélkedőn a főorvos hetedmagával kórházba küldi. Gyalog kell menniük, mert nincs szállítóeszköz. Valjevóban a kórházak annyira megteltek, hogy 3 nap alatt sem tudják fölvenni őket. December elsején tovább „ballagnak” Sabácz felé. Semmi ellátást nem kapnak a hét napig tartó úton. A szerb falvakban élelmet, csirkét lopnak, főznek. Falat bontva rákit rabolnak, és ezzel a trének között még üzletelnek is. „így étkeztünk Sabáczig mert nem nézet ránk csak a jó Isten és adott is erőit és szerencsét a rabláshoz” Sabáczról kétnaponta indulnak sebesült szállító vonatok. Serfőző István december 9-én egy 600 fős transzporttal indul Magyarországra. Több átszállás után érkezik Budapestre, „itt a Vörös Kereszt a Kun utsza 4 szám Dolog Kórházba visz, ahol a legjobb kezelés...” Itt szakad vége a feljegyzéseknek. Ez a nagyapa a családi emlékezet szerint lábadozásra a kórházból hazatér. A kis fekete notesz ekkor marad itthon. A feleség és az öt gyerek (Lajos, István, László, Gizella és Albin) csak rövid ideig örülhetnek az együttlétnek, újra behívják és 1915. május 15-én az orosz harctéren esik el. A másik jászsági nagyapa idősebb Budai János csak 1914 késő őszén megy a frontra. Sorsáról csak azt tudjuk, hogy 1915-ben az orosz harctéren tűnt el. Itthon maradt felesége és öt gyermeke (Mária, János, Kálmán, Piroska és Pál). A HÁBORÚ ÉS A MAGYAR PARLAMENT A frontok helyzete és kilátások egyáltalán nem igazolták II. Vilmos a háború kitörésekor megfogalmazott jóslatát. „Daheim, wenn die Blätter fallen” um. „Otthon lesztek, mire a lombok lehullanak...” Ezt a felismerést tükrözi a magyar parlamentben a Tisza vezette Munkapárt mellett a többi párt tevékenysége is. A Függetlenségi Párt hitet tesz a háborús erőfeszítések mellett. Vezérszónoka Károlyi Mihály mondja: „Mi csak egyet látunk most, és ez az, hogy ez a háború sikeresen végződjék. Mi nemcsak minden anyagi, hanem minden erkölcsi erőt is össze akarunk foglalni, és fel akarunk kínálni az országnak, hogy úgy anyagilag, mint erkölcsileg teljesen felvértezve küzdhessen az ellenség ellen.” A pártok sorra-rendre megszavazzák a háború folytatásához szükséges törvényeket. Ezek értelmében:- hadiérdekű kényszermunka végzését írhatják elő 50 éves, majd 1916-tól 55 éves korig férfiak majd nők számára is- megvalósul a gyárak katonai ellenőrzése- előírják az árak, nyersanyagok és árukészletek központi ellenőrzését- a hadikiadások fedezetét papírpénz kibocsátásával és kölcsönök felvételével oldják meg Az intézkedésekre nagy szükség van. Kudarcot vallott az eredeti villámháborús haditerv. A Monarchia a szerb és az orosz fronton is vereséget szenved s a háború első öt hónapjában 1 millió katonát veszít. A háború elhúzódása ellenfeleinknek kedvez. Olaszország ellenséges fellépése 1915 elején a küszöbön áll. Károlyi ennek elhárítására felveszi a kapcsolatot az olasz külügyminiszterrel. Erről a sikertelen diplomáciai lépésről tud Ferenc József és Tisza István is. Később emiatt mégis hazaárulással vádolják. 1915- től már az olasz fronton is harcolnia kell a Monarchiának. Ide kerül mindkét földvári nagyapa. Kalóz Benjámin 1916 tavaszán, felesége halála után, mivel az anya nélkül maradt fiairól gondoskodnia kell, nem kerül vissza a frontra (8 éves Benjámin, 5 éves Ferenc). S Hőgye Sándor a tréneknél szolgál. 1916 júliusában kap először és utoljára szabadságot. A szabadság ideje alatt sincs együtt a családjával (feleségével, 10 éves Sándor fiával és a 7 éves Mariskával). Ez alatt az idő alatt a túri határban arat. Megkeresi a kenyérnekvalót a következő évre. 1915 folyamán a központi hatalmak óriási erőfeszítések árán sikereket érnek el a frontokon. Tisza István, aki nagy eltökéltséggel és munkabírással szervezi az ország háborús erőfeszítéseit, a sikerekben a végső győzelem lehetőségét látja. Pedig ezek csak részleges és nem döntő sikerek. A Függetlenségi Párt Károlyi vezette szárnya úgy ítéli meg, hogy ezek a győzelmek lehetőséget teremtenek a háború befejezésére, tisztességes békekötésre. A frontokon a katonák, a hátországban a hozzátartozók már belefáradtak a háborúba. A „szívükhöz szól” az 1916 júliusában • S Hogye Sándor megalakuló Károlyi-párt programja. E program:- azonnali, igazságos békekötést- Magyarország függetlenségét (önálló vámterület, jegybank, önálló hadsereg)- általános, titkos választójogot- új birtokpolitikát hirdet Ettől kezdve az uralkodó osztályok Károlyit „az egység meglazításával, az ellenség segítésével” vádolják. 1916 nyarán az orosz offenzíva sikere és a románok erdélyi betörése hatására a Károlyi-pártra ráragasztják, hogy békét hirdető programja gyengíti az ország védelmét. Ebben az évben a Monarchia mindhárom frontján (orosz, olasz, román) a segítségül hívott német hadosztályok mentik meg a kapitulációtól az osztrák-magyar hadsereget. A német segítség ára az, hogy a Monarchia hadereje német vezetés alá kerül. „Őfelsége a német császár veszi át a központi hatalmak és szövetségesek hadműveleteinek fővezérletét” - szól a titkos megállapodás első pontja. Az 1916. dec. 30-án trónra kerülő új uralkodó, IV. Károly felismeri, hogy a lehető leggyorsabban megegyezéses békét kell kötni. Az oroszországi forradalom példája, a katonabarátkozások, a felforgató eszmék gyors terjedése nagyobb veszélyt jelentenek, mint amennyi előny várható Oroszország esetleges háborúból való kiválásától. Tisza háborús politikájával szembeni általános elégedetlenség nyomán a király lemondatja Tiszát. Az egymást váltó kormányok tovább erőltetik a háborút. Az erősödő tömegmozgalmakra (sztrájkok, tüntetések) azok elfojtásával válaszolnak. Sem a választójog, sem a szociális illetve birtokreform ügye nem halad előre. Az USA hadba lépése alapvetően megváltoztatja az erőviszonyokat 1917 áprilisában. Az Antant, mind az anyagi erőforrások, mind az emberutánpótlás tekintetében fölénybe kerül. Csak idő kérdése, hogy a fölényt mikor tudja győzelemmé fejleszteni. A HÁBORÚ ÉS A HÁTORSZÁG A Monarchia gazdasága nem volt felkészülve az évekig tartó háborúra. Képtelen biztosítani a frontokon lévő 2-3 millió katona folyamatos ellátását. Az itthon maradottak: feleségek (nagyanyáink), a gyerekek próbálják pótolni a hiányzó munkaerőt. Hőgye nagyanyám 2 hold szőlőt és 2 hold réti földet művel. A gyerekek nagyon hamar kiveszik a részüket minden munkából. A kenyér-, majd a lisztjegy bevezetése ellenére 1916-ra már az éhezés jelei mutatkoznak. Ez elsősorban a városok és Ausztria lakosságát sújtja. A gabonatermés a szükségletek alig több mint 60%-át tudja fedezni. A kényszerrekvirálások az ellátást nem javítják, de rontják a falvak népének hangulatát. Budai nagymama, hogy a népes család megélhetésén segítsen, batyuzik. Élelemmel felpakolva Bécsig megy, ahol ekkor már előfordul az éhhalál is. Egy hétig is odavan, de mindig eladja az élelmet. A rohamos pénzromlás hatására a szegény rétegek (a lakosság többsége) hallatlanul nehéz helyzetbe kerül. A megélhetési költségek az 1913-as 100-ról 1918-ra 858%-ra emelkednek. Az apák távollétében hamar felnőtté válnak a gyerekek. Ifj. Hőgye Sándor 10 éves korában veszi hátára a permetezőt. A Budai családban a legidősebb fiú 12 évesen lesz a „családfenntartó”. A kivételesen erős fizikumú János ekkor áll be uszályokra sódert rakodni a pesti Duna parton. (Mindkét kezén úgy tokosodtak az ujjai, mintha állandóan emelnék a szívlapátot). Az orosz front felbomlásával 1917 nyarától tömegesen jönnek haza a katonák és a hadifoglyok. • idősebb Budai János Kalóz Benjámin
